Egyik felső-háromszéki tanár ismerősöm, aki neve elhallgatását kéri — máig sem értem, miért —, idejében figyelmeztetett ennek az évfordulónak, illetve az egykori Nemzetiségi statútumnak a fontosságára, különösen napjainkban, amikor a parlament új nemzetiségi törvény elfogadására készül. Kedves barátom, aki a szamárvezetőt adta — a nemzetiségi kérdésre vonatkozó 1945—46-os események és rendeletek kronológiáját —, nyomatékkal hívta fel a figyelmemet arra, hogy 1946-ban a párizsi békekonferencián nemcsak a szovjetek, hanem a Szövetségi Hatalmak is elismeréssel szóltak az 1945/86. számú romániai törvényről, amely, mindannyian tudjuk, éppen azért került elfogadásra, hogy Erdély hovatartozását eldöntse. Mindehhez, persze, hozzájárultak az észak-erdélyi magyar baloldal akkor formálódó politikai alakulatai is, a dél-erdélyi magyar baloldaliak pedig ennél is tovább mentek, és a teljes romániai magyar behódolást támogatták. (Az észak-erdélyi baloldal egy része is elégedetlen volt a Groza-féle Nemzetiségi statútummal, amelynek hangot is adott, de a kommunista irányítás alatt álló MNSZ nagy gőzzel agitált Erdély Romániához csatolásáért.)

A jelenlegi romániai helyzet annyiban mérhető össze az 1945—46-os évek politikai sodrásaival, hogy a magyarság Kárpát-medencei háború utáni szorongattatásával ha nem is azonos, de az akkorihoz hasonló magyarságot bekebelező vagy kiszorító törekvéseknek vagyunk tanúi és szenvedő alanyai — lásd a szlovákiai és kárpátaljai eseményeket — , mi több, van, ahol az akkori diszkriminatív, a magyarság egészét bűnös nemzetté nyilvánító dekrétumokat megerősítik, és ezek miatt a magyarkérdésnek újra meg újra európai fórumok elé kell kerülnie. Mindezt Romániára vonatkoztatva nem elhanyagolandó a román kormányzatnak az az igyekezete, hogy — Traian Băsescu szóhasználatával élve — ,,az egy vérből való románokat" egy nemzettestben egyesítse. Ez alájátszik annak, hogy a magyar politikusok — a határ belső és külső oldalán — a behódolást és szélsőséges ködevést is elkerülve, parlamenti és diplomáciai eszközökkel olyan nemzetiségi törvény elfogadásáért küzdjenek, amely olyan jogokat tartalmazzon, és ezek alkalmazhatóságát garantálja, amelyek a saját maguk számára is megfelelnének.

A múlt évben a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában, a Communitas Alapítvány — tehát az RMDSZ — támogatásával, mintha időzítették volna, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston összeállításában és előbbi bevezető tanulmányával megjelent az Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez, 1944 — 1953 című, 600 oldalas kötet. A vaskos dokumentumgyűjtemény és a bevezető tanulmány megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen a mai nemzetpolitikák alakításában. A kötet a Bukaresti Nemzeti Központi Levéltárban előkerült, a Magyar Népi Szövetség mostanig elveszettnek vélt iratanyagára alapoz elsősorban, és emellett más forráshelyek témára vonatkozó dokumentumait is képbe hozza.

A mai kutató, a téma iránt érdeklődő és — főleg — a nemzetiségi törvény megalkotói/jóváhagyói számára A hatalomba került kisebbség politikai magatartását és sorsát szemléltető fejezetet különösképpen ajánljuk azzal a céllal, hogy az akkori hibák, tévedések ne ismétlődhessenek meg, és a beilleszkedés mértéktelen vágya vagy kényszere ne vezessen az érdekvédelmi szervezet pusztulásához, mint az MNSZ esetében.

Dr. Petru Groza 1945. március 8-án Sztálin marsallhoz intézett táviratának azt a passzusát kívülről illik tudni, miszerint: ,,A román kormány tudja, hogy annak a közigazgatásnak, amely bevonul ebbe az országrészbe, védelmeznie kell az együtt lakó népek jogait, s módszerében az egész lakossággal szemben az egyenlőség elveit kell meghonosítania."

Sztálin március 9-i válaszából: ,,Tekintetbe véve, hogy az új román kormány, amely most vette át az ország kormányzását, Erdély területén a kívánatos rendért és csendért, a nemzetiségek jogainak biztosításáért... felelősséget vállal, a szovjet kormány elhatározta a román kormány kérésének teljesítését, s az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti megállapodás értelmében a román kormány közigazgatásának Erdélybe való bevezetését megengedi."

A későbbiekben, ha valakinek más gondolata támadt, vagy elképzelése született Erdély sorsáról, azt koncepciós perekbe fogták, kivégezték vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték. És nem kerülhették el sorsukat az MNSZ vezetői sem.