Alkalmazottból vállalkozó

Balogh Cornelia a szakközépiskola elvégzését követően került Barótra. Ide helyezték. A fogyasztási szövetkezetnél sokat kellett dolgoznia a fiatal lánynak, hiszen a környék mindenik falujában működött egy-egy cukrászda, a bányában jól kerestek az emberek, az áru olcsó volt, a finomságokat percek alatt széthordták. A jól elvégzett munkát kedves szóval és emberséggel is meghálálták, így nem bánta annyira, hogy távolba szakadt. Hogy a piacgazdaság tájainkra is begyűrűzött már a ’89-es változásokat követően, érezni lehetett: megtörténtek az első elbocsátások, átalakultak, felszámolódtak a régi üzletek, süteményt egyre kevesebben vásároltak, s változni kezdett a fogyasztói igény is. Hűségesen 2000-ig maradt a szövetkezetnél, míg rászánta magát a váltásra, s saját vállalkozásba kezdett. A család félretett pénzéből két sütőkemencét, ipari mixert, áruszállító kocsit és két hűtőszekrényt vásárolt, régi munkatársai közül négyet alkalmazva nekikezdett a kavarásnak, dagasztásnak, sirítésnek, sütésnek.

Piacot találni, megmaradni

Esztendeig csak a kis cukrászlaboratóriumban voltak kaphatók az ínyencségek. Amint anyagi helyzetük engedte, a Petőfi utca Kossuth utcával találkozó sarkán helyiséget béreltek, s takaros cukrászdát rendeztek be. ,,Jól választottunk, amikor a befektetés mellett döntöttünk, hiszen nemcsak el tudtuk adni árunk egy részét, hanem kitűnő reklámot is jelentett. Fontosnak bizonyult, hogy a város egyik forgalmas részén legyen egy hely, ahol megkóstolható, kiválasztható, ami születésnapokra, lakodalmakra megrendelhető" — mondotta Balogh Cornelia.

Számításaik beválni látszottak. Az üzlet elég forgalmas volt, a frissen készített krémes, habos roló, dobostorta, zserbó, citromos szelet, a kilóra mért sajtos és sós perec jól fogyott. Még az sem zavarta az üzletet különösképpen, hogy néhány háziasszony otthoni ,,feketézéssel" próbált versenyhelyzetet teremteni. Már nyolc családnak jelentett tisztes megélhetést!

Ahogy a városban nőtt az elbocsátottak, a munkanélküliek száma, úgy csökkent a vásárlóké is, majd a gazdasági visszaesést is megtapasztalták. Előbb a szülési szabadságra ment kollégák helyett nem vett fel senkit, néhány hónap múlva pedig további két munkatársat kellett elbocsátani. A kényszerintézkedésben szerepet játszott az alapanyagok, a villamos energia drágulása és az új adók bevezetése is. ,,Ha az árak követnék a drágítást, minden süteménynek sokkal magasabb lenne az ára, ami egyben az eladás csökkenésével is járna. Ezért döntött családunk úgy, hogy inkább mi dolgozunk többet, mint hogy klienseinket elveszítsük" — hangzott a magyarázat.

A következő nemzedék

Ha nehéz a vállalkozást megtartani, már rég nem annyi a jövedelem, mint néha, s az ügyintézés sok bürokráciával jár — érdemes-e hát megtartani, gürcölni — tevődik fel a kérdés. Balogh Cornelia szerint, bár valóban nem könnyű a cégvezetők sorsa, de hogy bezárni, felszámolni az üzletet, az sosem merült fel. Szóba sem jöhetett, hiszen hivatását addig szeretné gyakorolni, míg jártányi ereje van, s az sem mellékes, hogy a laboratóriumban dolgozik menye, s az eladási részlegen segédkezik lánya is. ,,Ezek a kedvezőtlen idők elmúlnak egyszer, s akkor ismét keletje lesz a süteményeknek, tortáknak. Ez olyan mesterség, amire még sokáig szükség lesz. Itt, Baróton is."