Saját dossziémhoz még nem fértem hozzá, még nem készítették elő, mondták a SZIVOT készséges alkalmazottai, akikről igen jó benyomásom alakult ki most is, meg korábban is, amikor egy rokonom iratcsomóját tanulmányoztam. A három kérvényt egyszerre nyújtottam be, de felvilágosítottak, amint egy iratcsomót véglegesítenek, hívnak. S ajánlhatom, hogy a megadott időpontban jelentkezni kell, mert az újraütemezés már bonyolult história.

Két dosszié tapasztalatából mondhatom, hogy két fő témakörre összpontosított a szeku. Egyik a ,,pártunk és államunk" vezetőivel szembeni ellenséges magatartás, másik (magyarok esetében) a ,,nacionalista, soviniszta irredenta" megnyilvánulás és propaganda.

A jelentéseket fedőnéven írták alá, de sok esetben felismerhető az illető kiléte. Például a ,,Sile" névre hallgató informátor egy utcában lakott velem, bulizott nálam. Ez tiszta! Vagy ,,Kiss Péter" fedőnevű illető jelenti, hogy a megfigyelt, mármint apám, felkereste őt megnevezett munkahelyén. Abban az irodában meg csupán egyetlen ember dolgozott. Ez is tiszta. Más esetben a jelentések végére írt szekustiszti utasítások igazítanak el, mert megnevezik, minek okán tudhatna meg többet a besúgó az áldozatról. Az informátor első jelentésében általában leírja, milyen körülmények között ismerkedett meg a megfigyelttel. Ebből is rá lehet jönni, kiről van szó.

Aztán miket jelentettek ezek az emberek? Azt, hogy hol járt a megfigyelt, kivel találkozott, mit mondott.

S a megfigyelőtiszt utasításokat adott beosztottjainak, erre az emberre még rá kell állítani informátorokat. Meg kell keresni, kik érintkeznek vele gyakrabban, s közülük valakit vagy valakiket be kell szervezni. Találni kell valamit, amivel meg lehet őket zsarolni, sarokba lehet szorítani, s rákényszeríteni az ,,együttműködésre". Szennyes dolgok ezek!

Aztán a jelentések között is vannak úgymond ártatlanok, tisztán látszik, hogy a beszervezett kényszer hatása alatt cselekedett, s nem akart semmi rosszat jelenteni, semleges témákról írt. De olyanok is akadnak, akik még rátettek egy lapáttal, s bizonygatták, mennyire sovén, irredenta, állam- és pártellenes az apám. S egy ilyen jelentés nyomán rendelték el általános megfigyelését, mert előzőleg csak úgynevezett egyéni megfigyeleti iratcsomója volt. Aztán megvizsgálták a család levelezését ― ott vannak a levélmásolatok a dossziéban ―, lehallgatókészüléket szereltek a lakásba.

Szóval, sok minden mocskos dolgot megtudhat az ember.

A kérdés az, hogy érdemes-e? Amint látom, aki egyszer belefogott, végigviszi. De mit ér vele? Mert tegyük fel ismét a kérdést: Találkozom a besúgómmal, s akkor mit tegyek? Megüssem, vagy ne üssem? ― természetesen képletesen.

Aztán a megoldást is a Bikini adja meg: egy nagy pofon nem old meg semmit sem!