Magyarhermányban, aki csak teheti, szóvá teszi a helybeliek nagy gondját, a sokasodó, kárpótlás nélkül maradó vadkárokat. Vaddisznó, medve pusztítja a terményt, szegi kedvét a helybeli gazdaembereknek, ennek ellenére összetartó a falu — mondja Ilyés Attila tanácstag —, olykor még házépítésben is segítenek egymásnak, bajban egymás mellé állnak az emberek. Dimény Mónika iskolaigazgatóként magyarázza, miért is szereti e térséget: ,,Kedvesek, barátságosak az emberek; ami van, annyi van, nem is tudnám elképzelni, hogy máshol dolgozzam; szeretem a magyarhermányiakat, elégedett vagyok, főleg most, hogy iskolánk bővült és megszépült". Megannyi probléma ellenére a Dél-Hargita hegylábánál, a Barót pataka mentén az egészséges lokálpatriotizmus ismertetőjelei körvonalazódnak.
Máshol dolgoznak
Hasonlóan Háromszék más, elszigetelt településeihez, a magyarhermányiak talán legnagyobb problémája a munkahelyek hiánya. Becslés szerint mintegy tíz vállalkozó él a faluban, az iskolában kilenc helybeli pedagógus tanít, van pár üzlet néhány elárusítónővel, két kocsma, ezenkívül hermányi állást alig említenek. És ez a mintegy ezernégyszáz lelket számláló faluban nem sok. Az elöregedés ellenben kevésbé fenyegeti, már csak azért sem, mert a lakosság fele, a Dombon élő, román ajkú pünkösdista cigány közösség dinamikusan sokasodik, ám a magyar lakosságról ez nem mondható el. Dimény Mónika, aki amellett, hogy tanítónőként biztos kézzel igazgatja a hermányi Máthé János Általános Iskolát, a Dél-Hargita lábánál húzódó kistérség hétköznapjait is jól ismeri: noha fülei származású, amikor 1996-ban elvégezte a kézdivásárhelyi tanítóképzőt, ide költözött, itt ment férjhez. Három gyermek édesanyjaként tizennégy év hermányi ténykedés után teljesen magáénak érzi az itteni közösséget.
Télutó Magyarhermányban
A hermányi fiatalok közül sokan kényszerülnek arra, hogy máshol keressék meg kenyerüket, legalábbis azok, akik nem szociális segélyből próbálnak megélni, ugyanis a romák többsége számára (mintegy százötven család) ez a fő jövedelemforrás. Dimény Mónika meséli, hogy a fiatal férfiak ,,eljárnak dolgozni, nem költöznek el családostul, hanem külföldre mennek, esetleg Csíkszeredába vagy Brassóba, reggel egy kisbusszal elindulnak, este későn hazajönnek, másnap ismét mennek, építkezéssel foglalkoznak, csak a vasárnapjuk szabad; vagy hosszabb ideig maradnak távol, két-három hónapig tartó németországi, magyarországi munka után térnek vissza, s a keresett pénzből egy darabig meg tudnak élni itthon". Általában fiatal házaspárokra jellemző, hogy csak az egyik félnek van munkahelye, igaz, újabban nem házasodnak egymás között a hermányiak, inkább elviszik az itteni lányokat, ,,mert szépek, ügyesek". Nem olyan rég egy fiatal hermányi pár Udvarhelyre költözött, mert mind a ketten ott kaptak munkahelyet, de gyermekes családok is költöztek már oda. ,,Van olyan fiatalember is, akinek nincs állása, de nem fél megnősülni", igaz, rendszerint más településről hoznak feleséget.
Háztáji mezőgazdálkodás
A hermányiak zöme háztáji gazdálkodással foglalkozik, állattartásból, mezőgazdaságból élnek. Ilyés Attila önkormányzati képviselő a községközpont, Nagybacon tanácsában (emellett titkár a hermányi iskolában). Szerinte a magyar lakosság kilencven százaléka naponta tejet visz a tejcsarnokba. Általában marhánként napi öt literrel számolnak, így egy nap 2900—3000 liternyi tej gyűl össze — nyáron több, 4500—5000 liter —, sokaknak ez jelenti az állandó jövedelemforrást, egy liter tejért minőség szerint 60—80 banit fizet a baróti görög feldolgozó. Rendszerint két-három tehenet tartanak, de néhány farmernek már több, huszonöt-harminc szarvasmarhája is van, náluk naponta akár 250—300 liter is összegyűl. Dimény Mónika viszont úgy véli, egyáltalán nincs megfizetve a tej, van olyan gazda, aki úgy gondolja, nem éri meg csak két-három tehenet tartani, ezért eladja jószágait, más viszont éppen az ellenkezőjét tartja, szerinte érdemes továbbiakat vásárolnia, mert ha több a szarvasmarha, jövedelme is megnő. Ők is éppen ,,lemondófélben", férje eddig állattartással foglalkozott, négy tehenük volt, de most már csak egy maradt. Nem csak a jövedelem volt kevés, nyáron elutazni sem tudtak, mert ,,ott vannak az állatok, s nincs akire rábízni", ezért úgy gondolták, megpróbálják anélkül, igaz, férjének így más munkahely után kell néznie.
Gazdák szomorúsága
— Szomorú az élet Hermányban — mondja a havas úton sietve, a sorozatos vadkárokra utalva a hatvannyolc esztendős Balló Irma —, semmit sem lehet termeszteni a vaddisznók s a medvék miatt. ,,Aki a patak mellé törökbúzát ültetett, a medve mind összetörte, mindenhova bejár, még saját magunknak sem tudunk pityókát ültetni." Eddig ő maga is gazdálkodott, de most fontolgatja, hogy a garázda vadak miatt abbahagyja. ,,Az erdészettől megnézték a kárt, de azzal vagyunk, nem törődnek ezzel. Ha a disznó esetleg nem túrja ki a termést, akkor feltúrja a kaszálót, úgy felhányja a földet, mint a traktoreke, nem lehet kaszálni sem rajta."
Szinte nincs olyan gazda, akit ne érintenének a vadkárok; aki a faluról beszél, ezt szóvá is teszi. Noha a veszteséglajstrom jelentős, kárpótlást egyelőre senki sem kapott, az érintettek olykor jelentik a történteket Nagybaconban, a tanácsnál, ahol Ilyés Attila szerint keresik a megoldást, de ennél több nem történt, évek óta ,,húzódik, nyúzódik" a probléma, az erdészetnek kellene cselekednie, ahogy a helybeliek mondják, irtani kellene a medvéket, vaddisznókat, mert ha nem, azok továbbra is csak ,,összetörik a kertet". ,,A vadak sajnos nagyon elszaporodtak, nem lehet nyílt területen törökbúzát, gabonát, krumplit ültetni, mert mind összetörik. Aki mégis termelni akar, először be kell kerítenie területét, mert ha nem, az állatok azonnal bemennek, kiássák, kitúrják" — erősíti meg az iskolaigazgató is.
Elszigetelten élnek
A fiatalok számára nem csak munkahely nincs, szórakozási lehetőségük se nagyon akad, esténként bárban szoktak összegyűlni, jó hangulatban römiznek, kártyáznak, táncolnak — magyarázza Dimény Mónika. Pedig lenne igény másféle közösségi együttlétre is, legutóbb február végén kosaras bált szerveztek, színdarabot, azaz inkább rövid jeleneteket, énekeket, táncokat mutattak be, fellépett az iskola furulyacsoportja is, ez nagy eseménynek számít a falu életében, ilyenkor hazajönnek az elszármazottak is. Frissítő szándékkal hívták életre tavaly a kultúrával és a sporttal foglalkozó Hámor Egyesületet, melynek elnöke a mostani tanévben állás nélkül maradt tanár, Gere Mózes. ,,Szeretnénk létrehozni egy ifjúsági termet — fejtegeti az iskolaigazgató —, pályázatot nyertünk, kaptunk három számítógépet és féléves ingyenes internet-összeköttetést, hogy legyen egy hely, ahol esténként szórakozni lehet."
Kisdiákok szünetben
Egyelőre ugyanis az internet-hozzáférés is gyenge a faluban, az iskolában is csak egy mobilhálózatos modem van. ,,Nem jellemző, hogy a magyarhermányi otthonokban internet legyen, ez ritka. Elszigetelt település a miénk, sajnos, mindentől el vagyunk zárva." De beletörődtek, ez van, ezek a lehetőségek.
Az elszigeteltséget fokozza a falut Kisbaconnal összekötő gyatra földút is, mely fagyban csúszik, s amikor a jégpáncél felenged vagy esik, sártengerré alakul. Ilyés Attila szerint a baconi önkormányzat tervezi az út korszerűsítését, aszfaltozását, arra feltétlenül szükség is lenne. De nem elég, hogy rossz az út, a személyszállítással sem elégedettek, naponta csak egy reggeli busz jár (régi időkben naponta több is megfordult), azzal mennek Barótra iskolába a diákok. ,,Szentgyörgy szóba sem jöhet, oda nincs buszjárat." Így a hermányiak csak önerőből, társulva, saját járműveken juthatnak el valahová, mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. ,,Ami fájó, hogy vakációban, amikor a gyermekek nem mennek Barótra iskolába, nincs járat, mert a nyári hónapokban a vállalkozónak nem éri meg fenntartani azt, de ettől még nem oldódik meg azoknak az öregeknek a gondja, akik valamit el szeretnének intézni a városban" — magyarázza az önkormányzati képviselő. Továbbá a faluban nincs gyógyszertár, az orvos Nagybaconból jár ki, csak — mint Dimény Mónika említi — újabban sok hermányi máshova iratkozik, mert nem szeretik, hogy a rendelőben órákig kell várniuk, amíg megvizsgálják a roma kismamákat, kisgyermekes fiatalasszonyokat. És ez előreláthatóan nem változik, mert a faluban pillanatnyilag negyvenegy várandós kismamáról tudnak: negyven közülük roma és mindössze egy magyar.
Válságban hazajönnek
Hogy Magyarhermányt sem kíméli a gazdasági válság, leginkább a boltosok érzékelik nap mint nap. Molnár Mária az egyik kis üzletben elárusítónő, többnyire egyedül álldogál a pult mögött, s halk keserűséggel mondja, amióta kilencventől a kereskedelemben dolgozik, a faluban a mostanihoz hasonló fogyasztási visszaesést nem tapasztalt. ,,Kevesebbet vásárolnak az emberek, nagyon észrevehető, hogy nincs pénz, csak élelmiszert, a mindennapi kenyeret veszik meg. Már december jó nehéz volt, felét sem árultuk, mint az előző esztendőben. Ajándékozáson, játékokon, ruházaton, mindenen észrevevődött, hogy spórolnak. Erőst gyengén megyen, lemondtak az élvezeti cikkekről, sokan a cigarettáról is. Az iskolás gyermekek megvesznek valami édességet, ha megjön a gyermekpénz, ezenkívül tisztítószert, mosószert, ami fontos. Most azt vásárolják meg — ha tudják —, ami éppen akkornap kell, de nagyon nehezen megy."
Előfordul, hogy hitelbe veszik az árut, és amikor látja, hogy az üzletben csak nézelődnek, megvennének valamit, de nincs rá pénzük, elszomorodik. ,,Sajnálom, rossz érzés, olyan rossz érzés, hogy ki sem tudom mondani. Sokszor úgy eltöprengek, rá is érek egyedül, hogy hova változott a világ, mert ezelőtt azt is megvették, ami pillanatnyilag nem kellett, de ezt most nem lehet." S bár Molnár Mária ezekkel a gondokkal szembesül nap mint nap, tősgyökeres magyarhermányiként — bár Szentgyörgyön járt iskolába — örökké hazavágyik, esze ágában sem volt elmenni. Hogy mit szeret itt? Az embereket. ,,Nem kívánkozom sehova, itt szeretnék megmaradni", a fiatalokat ellenben biztatja, saját gyermekeit is, tanuljanak, s menjenek el valahova, ahol könnyebb az élet, mert látják, hogy ,,mennyit kell dolgoznunk, gazdasággal foglalkozunk, s nincs nagy jövő", azok meg nem akarnak elmenni. A lánya szociológiát végzett Kolozsváron, hazajött, férjhez is ment, igaz, egyelőre nincs állása. A fia most tizenkettedikes Szentgyörgyön, ,,őt biztatnám, hogy menjen, na de ő is hazavágyódik, nem ragaszkodik egy szentgyörgyi garzonocskához, inkább itthon pótoljuk a házat"...
