Az MTV és a Duna TV egymásnak ellentmondó adatait most nem is idézem, elolvasható ez a Transindex vonatkozó írásaiban és a Duna TV Zrt. közleményében, inkább az elemzők és vitatkozók értékelését egészíteném ki néhány székelyföldi észrevétellel.
Teszem ezt azért is, mert másak a tévénézői szokások Kolozsvárott vagy Biharban, Szatmáron és a Szilágyságban, mint Székelyföldön. Az országhatárhoz közeli térség mindig is irigyelt közelségben volt a székelyföldiekhez képest a bizonyos kormányzati ciklusokban anyaországként is viselkedni akaró magyarországi hírforrásokhoz, amelyekkel a hosszú évtizedek során függőségi viszonyba is került. Ennek természetesen megvan, illetve meglehet a maga pozitív szellemi és kulturális hozadéka, de átloccsan a határon a szennye és mocska is. Ez aztán szétterül a tévénézési szokások határain túl is, nem véletlen, hogy olyan kritikus időszakokban például, mint a mostani magyarországi választási hecckampány, bizonyos pártok képviselői, egyes szellemi szekértáborok prominens figurái vagy személyiségei eddig a határ menti övezetig merészkednek el, Kolozsvár ebben a tekintetben már problematikusabb, kaphatnak ott hideget-meleget, Székelyföld pedig a maga indokoltan markánsabb nemzeti azonosságtudatával és az előbbiek által sokszor kigúnyolt konzervativizmusával már veszélyessé válhat a nem népi-nemzeti kötődésű világpolgárok számára.
Ennek az erdélyi magyarságon belüli rétegződésnek az egyik fontos forrása az életünket szinte határtalan mélységben beszövő tévés kommunikáció.
Ebben a felállásban egyértelmű, hogy a Duna Televízió valóban a ,,nemzet televíziója" szerepkört tölti be. Régi és folyamatos terepjáró tapasztalataim szerint a székelyföldi városok és falvak lakossága számára egyértelmű a Duna Televízió dominanciája. Furcsállják is az itteni emberek, ha valaki ezt kétségbe vonja.
Ennek a jelenségnek helyi tévétörténeti és a magyarság egészére rásugárzó összetevői is vannak. A Duna Televíziót a romániai fordulat után valóságos szellemi megváltóként fogadták — fogadtuk — ebben a térségben. Mindennapi kapcsolatteremtőnek bizonyult az itteni és a korábban tőle tiltott és elszigetelt nemzetrészek meg az anyaország között. A kapcsolatteremtés leghatásosabb eszköze volt. A Duna Televízió vállalta fel a nemzeti önazonosság megnyilvánulásai apró és nagy eseményeinek, ezek történelmi gyökereinek széles körű szórását és a bölcsőhelyhez való visszajuttatását. A manapság egyesek által sokat csepült néprajzi orientáció, a sokszor elítélt skanzenjelleg rendkívüli szerepet játszott a Kárpát-medencei Erdély-ismeret ösztönzésében, a nemzetrészek szétfejlődésének mérséklésében.
A Duna Tévé és a kapcsolt szakmai-szellemi műhelyek elévülhetetlen érdemeket szereztek a tévés szakma erdélyi terjesztésében és a szakemberképzésben. Az általa támogatott és sugárzott eseménykrónikák, történeti és néprajzi dokumentumfilmek a magyar történeti nyomkeresés alkalmait teremtették meg. Nemcsak hoztak az erdélyi konyhára, hanem mintát is mutattak, mert egy sepsiszentgyörgyi vagy kézdivásárhelyi március 15-i ünnepség helyszíni közvetítése például minta lehetne arra, hogy nemzeti ünnepeket miként lehet — és kell! — nemzetként megünnepelni.
Néhány évvel ezelőtt magam is részt vettem tévéantennák telepítésében a Kárpátokon kívüli területekre, a moldvai magyarság irányába. Kár, hogy ezek a láncszemek ilyen-olyan, elsősorban anyagi okok miatt elszakadoztak, mert ezek a forduló antennák másféle fordulatot is jeleztek.
Természetesen változik, fordul a világ is körülöttünk és mi is benne. Az MTV—Duna TV versengésre és számháborúra egyáltalán sor sem kerülhetett volna, ha a királyi tévé is nem fordulna, éppen napjainkban. A változás és váltás tavaszi előszelének a hullámai ezek. Természetesen a Duna TV ,,szereplésében" sok minden kifogásolható. A múltba ringató nosztalgiázástól — filmek, magyarnótázások stb. — a sokak által hamisnak ítélt Erdély-kép formálásáig. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek az igények is a mieink körében jelentkeznek, és az is valami, ha a fakanál mellől a magyar nóták kiszorítják a manelezenét. És azt is érzékelnünk illik, hogy a Duna 2 Autonómia révén ez az egyedüli csatorna a szó szoros és átvitt értelmében is, amellyel a magyarság több kontinensnyi távolságra került csoportjai is elérhetőek, a Minoritates Mundi pedig páratlan analógiákat, tanulságokat közvetít, muníciót szolgáltat az autonómiáért folytatott harcunkhoz.
Ezért nem illő azon élcelődni, hogy a nemzet televíziója-e a Duna, vagy nem.
Az: a Nemzet Televíziója.
