Van Sepsiszentgyörgyön egy furcsa útszűkület, amely a sajtóban is elhíresült módon a kirekesztés jelképévé vált. Hogy valóban arról van-e szó, mi is játszott bele abba, hogy a Duna TV többször is ilyen értelmezésben foglalkozott vele, hogy az írott sajtóban mára már irodalma van, nos, az megítélhető a mellékelt fénykép segítségével is.
Amit látnak, valóban rendhagyó: a Váradi József utca az őrkői cigánynegyed alá érve egyszer csak hosszában kettéválik, egy betonkerítés húzódik jó száz méteren át az úttest közepén, elválasztja az ide épült tömbházsort a romáknak az utca túlsó felén sorakozó családi házaitól.
A ,,berlini fal"-ként aposztrofált betonkerítés tulajdonképpen a tömbházakat különben megillető előteret kiterjeszti, egyúttal elhatárolja — valóban furcsa módon — a szemben lakóktól. Közben az utca széle minden átmenet nélkül a felére szűkül. Városrendezésileg, a forgalom szempontjairól nem is beszélve, nyilván ellenjavallt a megoldás, mely mindezek ellenére évtizedek óta áll fenn, és az erősebb félként fellépő panellakás-tulajdonosok igényeinek tesz eleget. Hogy miért és hogyan, kitűnik Mocsel László alábbi magyarázatából. A telepi élet eleven krónikájának tekinthető ,,Laci bácsi" tanácsosi tisztséget tölt be a Roma Közösségi Házban, fejtegetéseiből egyúttal a roma álláspontot is megismerhetjük eme régóta húzódó vitában.
A telepiek egy csoportja ún. szociális munkásként a tömbházak környékén takarított ottjártunkkor, Laci bácsi és csapata a sajtót és a polgármestert várja ezzel egy újabb eszmecserére.
— Múlt szombaton jártak künn, és beismerték, hogy ilyen kert nem létezik sehol, a törvény eléírja, hogy ezt le kell bontsák, mert itt úgy vagyunk, mint a börtönben, ez a népeket elválasztja egymástól. Egy újságíró mondta: csak a csipkésdrót hiányzik. Mondtam rögtön, hogy az is vót, de leszedtük, nehogy a kölykek felakadjanak. Ő mondta, hogy felső határozat Brüsszelből, mindenütt jóvá volt hagyva, le kell bontani. Hat éve is azt mondták. De a blokkosok kijelentették, hogy akkor ők elköltöznek.
No, itt vita dúl. Vegyük sorra. Először is mióta és hogyan állították ide fel az ominózus kerítést?
— Én a blokkokkal szemben lakok, hiába mondanak minden hülyeséget, én emlékszem, hogy egy üdőben a katonaság bételepedett, akik terepeztek, rakták körbe a messzelátókat a dombokra, itt laktak. Utánuk jött a Szorgalom Szövetkezet, és még vaskaput is szereltek, bent pedig varroda vót, asszonyoknak.
Némi kitérővel tisztázzuk, hogy a panelházak valamikor a nyolcvanas évek elején épültek, nyilván az őrkői nyomornegyed felszámolása is szerepet játszhatott abban, hogy pont ide tervezték őket. A romáknak a szélső lépcsőházba költöztetése azonban nem járt sikerrel, a riporter emlékszik az elhagyott, kifosztott, tönkretett lakások képére, a városban ezzel kapcsolatban keringő rémtörténetekre. A nem roma első lakók is elmenekülhettek innen abból ítélve, amit narrátorunk mesél:
— Egy üdőbe mind elmentek. Akkor hallatszott, hogy a lakások le vannak mind rombolva. Akkoriban a lovak és disznók az ajtó között jártak be, mindenki tudja, az újság megírta.
Emiatt próbálkoztak meg a hatóságok az épületek rendbetételével és fenti hasznosításával, majd — Laci bácsi szerint — új lakók érkeztek, akik „30 000 lejért megvették árverezésen. Tettek ajtót, ablakot, látták a népek, hogy már jöhetnek". A négyemeletes tömbházakban 60 panellakásban szépszámú lakó él, sokan a mai igényekhez igazodó beruházást is eszközöltek tulajdonukban. Közben a falon innen és túl kialakult rend szerint zajlott az élet.
Mára e ,,rendet" több oldalról ismét megkérdőjelezik.
— Mi azt mondjuk, nincs a falra szükség. Mert azt jelenti, hogy mi ki vagyunk közösítve, ki vagyunk zárva a társadalomból evvel a kerttel. A Duna tévés azt mondta, ő Németországban látta a berlini falat, az is ilyen, és valahol nem helyes. Mi megígértük, hogy összetakarítjuk a blokkok háta mögött a helyet. Ugye a blokkosok féltik a kocsiikat. A polgármester oda parkolót akar, mi vállaltuk, a szocsiálmunkásokkal, ha kihozzák az anyagot, kikövezzük. Azt mondta a polgármester, próbáljuk meg helyrehozni a társadalmat. Ne legyen bántódásuk a blokkosok gyerekeinek, kíméljék a kocsikat, román, magyar, cigány barátkozzon. De szombaton nagy cirkusz vót, összegyűltek a blokkosok, azt mondták, ha lebontatja a kertet, akkor a polgármester adjon nekik más lakást, mert ők költöznek el. De mi ígéretet tettünk, hogy minden rendbe jön.
A vita állásáról egyelőre ennyit lehet tudni. Ötvös Viktor másik ,,fehér házi" alkalmazottól megtudtuk, hogy határidőt nem szabott a hatóság a lebontásra, de a telepiek még az idén számítanak rá. Megerősítette: ,,felelősséget vállaltunk, hogy felvigyázunk a tisztaságra, rendbe tesszük a külső Váradit és a belső Váradit is, csak tüntessék el a kertet, mert nekünk nem felel meg, hogy minket elkülönítsenek."
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.