Népünk humora állítja, egyszer a gazda rajtakapta a cigányt, hogy éppen a malacot rámolja ki a pajtából. Nosza, egyet se futott a bíróhoz, hanem elé egy kapanyelet, s istenesen eltángálja a tolvajt, aki jajgatva kiabálja: — Segítség! Segítség!
Nem kell ide segítség — mondja a supákoló gazda —, elvégzem ezt én egyedül is véled...
Nekem százszor is megfordul az eszemben, s tán naponta is, hogy veszendőbe menő nemzetünk s annak elsősorban a kisebbségei úgy élik meg szórványosodásukat, anyanyelvük elveszítését, iskoláik bezárását, hogy eközben fölburjánzanak a pártok mindenütt a védekező összefogás helyett.
Nem kell nagy gondot csinálni a székelyekből — mondta 1922-ben egy román politikus —, elviszi őket a pálinka.
A mai román, szlovák, magyar(országi) és másmilyen ellenséges baráti ölelések alatt azt melengetik magukban sírásóink, hogy a kisebbségi magyarságot nem kell különösebben irtani, elviszi őket Isten számvetéséből a széthúzás, és ,,nem lesz az Istennek soha több magyarja" — Arany János szavaival.
Ezt a fekete márciust ismét úgy éltük meg, ahogy az kellett a szertehúzó romániai magyar pártoknak. És röhögött a román politikai hengermalom, melyben nekik őröl az Idő.
Nem kell ide segítség, meghalunk politikai önfertőzésben.
Lehet, hogy az RMDSZ ismét ama mérleg nyelvének érzi magát, s imigyen fontosnak, csakhogy nekünk nem az ilyen fontoskodás a létalapunk.
Legyen egy párt, de az legyen dinasztikus, és egyként, vélemény nélkül szeresse mindenki azt, aki fennen hirdeti megváltó semmittevését?
A pártok gyarapodásával megnőtt a sírásók dolga.
Mindenkinek lehet véleménye, de azt tartsa meg magának?
Csak szavaljuk, idézzük, hogy hiszünk egy hazában, de kétségek között nézzük, hogy politikusok újabb és újabb serege hisz a szemünk előtt és hamis eskü alatt a pénzben, karrierben.
Van inge e seregnek, vegye magára!
Csak nézem nemzeti ünnepeinket s azok pisla fényében a bandákká verődött bús magyarokat, szintúgy választási kampányok idején. Hiszek a hazáért, nemzetért, szülőföldért cselekvő emberben, a többi csak utána!
Aki ennyire megalázkodik a maga portáján belül is, mint magyar ún. politikai vezetőink emitt, amott, annak nyelve alatt elposványosodnak Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc szavai.
Nevetségessé vált az erdélyi magyarság újból, de a marosvásárhelyi és a maroshévízi események — idén! — újólag azt bizonyítják, hogy így és ezekkel és ilyen széthúzásban a szekér szétszakad, sáncba kerül, s a még meg nem döglött magyar lovon újabb városokba, falvakba, udvarunkba lovagol be a román, szlovák, ukrán, szerb fajgyűlölő nacionalizmus.
Nem kell ide segítség, agyonverjük mi saját kezűleg a saját fajtánkat, s marad megsárgult papíron a pártok sora, szava, ígérete. Mert nem csak a mérlegnek van nyelve, de a haszonleső politikusnak is, csak az másra használja...
Szabadságból nekünk ma is annyi jut, hogy szerethetjük s választhatjuk azt, akit szabad, a véleményünket pedig tartsuk meg magunknak.
Nos, emberek, ennyire futotta húsz esztendő alatt? Vagy az egység helyett kelletik még EGY párt, egy újabb?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
