Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.

Kicsid Gábor

1948. április 2-án született Imecsfalván. Itt tanulta meg a betűvetést, itt léptették elő tiszteletbeli úttörővé (,,kulákgyerek" lévén, nem avatták pionírrá, de ,,nagy ünnepekkor" dobpergés mellé kürt szó is dukált, a kürtöt fújni az iskolában csak Gabi tudta). A kisiskolás évek után következett a brassói volt 6-os Számú Általános Iskola, ahol bátyja, Béla is tanult. Itt lépett be igazán a tudományok világába, itt találkozott először a sporttal, a sportjátékokkal. 1962-ben az alakuló 2-es Számú Sportiskola kézilabdacsapatába toborozták a játékosokat, Kicsid Gábor is jelentkezett kapusnak. Szorgalmasan látogatta az edzéseket, nagy odaadással készült minden mérkőzésre. Az egyikről több mezőnyjátékos hiányzott, az edző pedig kivette a kapuból a jegenyemagas Kicsidet, és a beállós szerepét bízta rá... Kicsid Gábor soha többé nem tért vissza a kapuba. Az első sikerélményét a líceumok 1966-os országos bajnokságán könyvelte el. Csapata bronzérmet szerzett, Kicsid Gábor pedig a döntő torna legeredményesebb játékosa lett.

Bronzéremmel, gólkirályi címmel a zsebében az lett volna a logikus, hogy Gábor a Testnevelési Főiskola felé irányítsa lépteit. Őt viszont az állatorvosi pálya vonzotta. Ezt megszimatolta a Temesvári Politechnika edzője, Constantin Jude, s megkereste Kicsidet. Meg is egyeztek abban, hogy a Bega-parti város főiskoláján készül majd az állatorvosi pályára. Ekkor lépett közbe Eugen Trofin, a Bukaresti Egyetem edzője... Gábor Temesvár helyett Bukarestbe ment felvételizni. A siker nem maradt el. De az ünneplés igen, mert a felvételi után azonnal jelentkeznie kellett az ifjúsági válogatott edzőtáborába... Egymást váltogatták a nemzetközi tornák, a román válogatott sikert sikerre halmozott. A csúcsot az ifjúsági világbajnoki cím megszerzése jelentette. A hatalmas öröm mellé üröm is vegyült, Gábort ugyanis kirúgták az állatorvosiról. Az újdonsült világbajnokot!? Hihetetlen! Pedig ez tény volt. Az történt ugyanis, hogy a Román Kézilabda-szövetség nem küldte el időben az egyetem rektorátusára azt a bizonyos ,,igazolást", s Kicsid Gábort a sok igazolatlan hiányzás miatt menesztették... Kicsidnek döntenie kellett, vagy a kézilabda, vagy az állatorvosi. A kézilabdát választotta, s átment a Testnevelési Egyetemre. Ekkor akcióba lépett a Dinamo trénere, Oprea Vlase, és megindult a nagy versenyfutás Kicsid Gáborért. Trofin mester győzött, s az Egyetem (Universitatea). Gabi útja egyenesbe került, életébe nyugalom állt be, s minden idegszálával a kézilabdára összpontosíthatott.

Sikersorozata: 1967: ifjúsági világbajnok, 1968: országos bajnok, 1970: világbajnok, 1971: BEK-ezüstérmes, 1972: olimpiai bronzérmes, 1974: világbajnok, 1976: olimpiai ezüstérmes, 1977: BEK-győztes. E sorozathoz csatlakozik az érdemes sportmesteri cím.

Közben megnősült, két gyermek édesapja lett. Egyikük sem lépett nyomdokába, mindkettő távol maradt a teljesítménysporttól. A Testnevelési Egyetem elvégzése után (1971) a Steauahoz igazolt. Itt játszott 1981-ig, majd egy ideig Mârşán kézilabdázott. 1983-ban végleg visszavonult, a Brassói ASA parancsnoka lett. Ma is nyugdijasként Brassóban él.