,,Elpusztítjuk a csecsen lázadókat!" ― fogalmazott meglehetősen ingerülten Putyin miniszterelnök a hétfő reggeli metrómerényletek után. Azóta a 39. áldozat is belehalt sérüléseibe, és a moszkvai kórházakban ápolt hatvan sebesült közül harminc igen kritikus állapotban van. Putyin fenyegetőzése igazán nem új, a néhány évvel ezelőtti, véres oszét túszdráma után azzal fenyegetőzött, hogy a földbe tapossa a gonosz csecsen terroristákat.
Azóta több terroristamerénylet is történt, ezeket az interneten csecsen lázadók vállalták magukra ― hogy csak a Nagy Színházban zajló drámát vagy legutóbb a december végi Moszkva―Pétervár között közlekedő gyorsvonaton történt robbantásokat említsük. Mindez jelzi, hogy a húsz éve tartó csecsen háború nem oldotta meg a helyzetet, s az sem véletlen, hogy a kamikaze merénylők ezúttal is fiatal nők voltak. Az orosz hadsereg katonái Csecsenföldön ugyanis meglehetősen kegyetlenül működnek, s a nők vagy brutálisan legyilkolt, megcsonkított családtagjaikért, vagy önmagukért állnak bosszút. Nem ritka ugyanis a nemi erőszak sem a lázongó tartományban. Mindez persze magyarázhatja az eseteket, de mentség nem lehet. Hiszen az öngyilkos merényletek soha nem a bűnösöket büntetik, hanem ártatlan civileket. Világos az is, hogy a Kaukázusban, akárcsak a nem is oly távoli Afganisztánban ― ahol a félelmetes Vörös Hadsereg a nyolcvanas években vallott csúfos kudarcot, s ez a csernobili katasztrófával együtt végső soron a Szovjetunió felbomlásának döntő oka volt! ― erőszakkal aligha lehet ,,békét" teremteni. Mindez igazán nem új, emlékezzünk csak, a tizenkilencedik századi orosz irodalom nagyjai ― a kaukázusi helyzetet jól ismerő, hiszen ott katonáskodó Puskin, Lermontov és a számtalan kis nép közül a hős cserkeszeknek a Hadzsi Muratban emléket állító Tolsztoj ― már beszámoltak a problémákról, melyeknek gyökere, és ezt egy pillanatig ne feledjük, a közel harminc kaukázusi muzulmán kis nép töretlen szabadságvágyában keresendő. A csecsen háború sem húsz éve kezdődött, akármennyire megdöbbentő is, de a tartományban még a második világháború alatt is partizánmozgalmak zajlottak, a Szovjetunió húsz év alatt sem tudta ,,teljesen" meghódítani Csecsenföldet. Tehát nem földbe taposni kell őket, hanem valahogyan kiegyezni velük, hiszen csak a béke vethetne gátat a terrorizmusnak. Moszkva, Szentpétervár, a két nagyváros gyakorlatilag védtelen a kamikaze merényletekkel szemben. A 300 kilométer hosszú moszkvai metrót lehetetlen tökéletesen ellenőrizni, a bosszú pedig, láthatjuk, nem megoldás, hiszen egy esetleges büntetőakció újabb terrorista merényleteket indíthat el, ami újabb — hangsúlyozzuk, ártatlan — civil áldozatokhoz vezethet. A kérdés csak az, van-e jelenleg olyan orosz államférfi, aki ezt belátja, és megteremti a régóta esedékes békét?
