A feltevést még az 1970-es években fogalmazta meg Leigh Van Halen amerikai evolúciós biológus, aki elméletét Vörös királynő hipotézisnek nevezte el Lewis Carroll Alice Tükörországban című műve alapján, amelyben a Vörös királynő azt mondja Alice-nak: ,,Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj."

Van Halen szerint az egyes fajok folyamatosan harcban, egyfajta fegyverkezési versenyben állnak egymással a túlélésért: például a prédaállatok egyre gyorsabbá válnak, mindinkább beolvadnak a környezetbe, ragadozóik viszont erre válaszul olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, amelyekkel szembeszállhatnak az újabb és újabb védekező mechanizmusokkal. Így a két faj egymással kölcsönhatásban fejlődik.

Az elmélet megrendítette a biológusok korábbi feltevését, amely szerint az evolúció fő mozgatórugója a környezethez, élőhelyhez való alkalmazkodás.

Steve Paterson és munkatársai a Liverpooli Egyetem biológiai kutatóintézetében olyan vírusokat vizsgáltak, amelyek baktériumokat támadnak meg. A kísérlet során a vírussal fertőzött baktériumtelep védekezési mechanizmusokat alakított ki a vírusok ellen, ám ekkor a vírusok evolúciója gyorsult fel, és rövid idő alatt képesekké váltak kikerülni az új ,,védvonalakat". Ha azonban a kutatók ,,kikapcsolták" a gazdabaktériumok adaptálódási képességét, akkor a vírusok fejlődése drámaian lelassult.

,,Ez a kísérlet azt bizonyította, hogy a fajok közötti párhuzamos evolúció genetikailag sokkal sokszínűbb populációt hoz létre annál, mint amikor az élőlénynek kizárólag a környezeti hatásokkal szembeni kihívásra kell reagálnia. A vírus kétszer olyan gyorsan változik, ha a baktérium képes újabb védekezési technikákra" — magyarázta Michael Brockhurst, a tanulmány társszerzője.

A tudósok a következő lépésben azt vizsgálják, hogy mi történik akkor, ha az együtt élő fajok nem egymás ellenségei, hanem egymás segítői. (MTI)