S a rossz úton, mert minden ellovan,

Felüti néha fejét a lovam,

És megkérdi, míg szép feje kigyúl:

Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

KOVÁCS ANDRÁS FERENC: A lóvátett válaszol

,,Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?"

(Ady Endre: A ló kérdez)

Hány nemzetes szent, új kegyelmes úr

Jön!... Délibábbal gyújtogat s kigyúl

A rossz úton, hol kedvem, sem lovam —

Mind föllobban, majd loppal ellovan,

Sajgón, akár a sors... Ismét tudom,

Hogy árokszélen, régi tévúton

Hagynak faképnél. Isten sem szeret,

Mert álságos, hars senkikkel veret.

Mint föllobban, majd loppal ellovan

A jobb úton, hol kedvem, sem lovam —

Hős délibábbal bujtogat s virul

Sok nemzetes cenk, szent kegyelmes úr.

Keserű méz

,,Minden Egész eltörött" — vallja Ady Endre. Minden apró, összeforraszthatatlan, éles darabokra foszlott, s az ember egyetlen feladata az, hogy e szilánkok közt megtalálja az egy csepp mézet a sötét verem mélyén, amely még értelmet ad az abszurd valóságnak.

,,Betelt a szöveguniverzum" — vallja a posztmodern irodalom, pedig csak arról van szó, hogy kitárta kapuit, s magába fogad mindenkit, aki kutatni kezdi, s aki vállalja, hogy magára veszi az elmúlt idők terheit, s összekapcsolja a jelennel. E kapcsolat oly szoros szimbiózist, szintézist eredményez, hogy szerző és szerzemény szétválaszthatatlan egységgé lesz. A szerző párbeszédet folytat a kultúrákkal, összekapcsolva a világ elemeit, s azok láncolatában jeleníti meg önmagát, így keresve ezt az egy csepp mézet a világ darabjai közt. Édes-e még a méz? Elnyalták-e előlünk, vagy azt is megszennyezte e fekete világ a mocskaival, be nem tartott ígéreteivel?

Lóvá tettek minket — vallja Kovács András Ferenc. Az utókor keserű-ironikus hangján vonja kérdőre a ,,nemzetes szenteket", a ,,tekintetes urakat", hogy ím, látnak-e haladást a mai világban? Eljött-e a megjövendölt ,,ünnep a vilá­gon"? A posztmodern világkép szerint elmúlt a tragikus lírai hősök, az autonóm, nonkonformista, szenvtelen ábrá­zolók ideje, hisz hova vezetett ez a világot megváltani akaró hozzáállás? ,,Az esztelen világ legesztelenebb produktumá­hoz" (Örkény István), a világháborúhoz. (...)

Kovács András Ferenc A lóvátett válaszol című versében Ady Endre A ló kérdez című alkotásával folytat párbeszédet, szembesítve a költő géniuszt a jelen borzalmaival, a váteszprogram beválthatatlanságával. E párbeszéd megvalósítását az intertextualitás eszközeivel éri el (utalás, rájátszás, parafrázis, idézés stb.), már a legelején mottóként idézve Ady versének utolsó sorait: ,,Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?" (...)

A címben Ady azonosul ezen hagyománnyal, önmagát a magyar faj legnemesebbikének tartva, számon kéri (hisz a ,,mégis morált" követve ő még hisz a nemzet feltámadásában) az elpazarolt értékeket.

,,Hát mi lenne?" — kérdezi Kovács András Ferenc verse. Hisz volt már elég hamisnak bizonyult prófétánk, akik lángot akartak gyújtani a sötét éjbe, de mind kialudt, hisz az ember nem fogékony rá (,,Délibábbal gyújtogat").

Szókincsében párosul a legnemesebb pátoszi kifejezés (,,sajgón, akár a sors") a leghétköznapibb szó­használattal (,,senkikkel veret"). (...)

Kiss Cs. Tünde