Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.

Polyák Imre

Kecskeméten született 1932. április 16-án. Tizenkilenc éves korában jelentkezett az Újpesti Dózsa Aradi utca birkózótermében azzal a határozott szándékkal, hogy szeretne megtanulni jól birkózni. Matura Mihály és Tóth Ferenc vette gondjaiba. Ekkor 1951-et írtak a naptárak. Egy évvel később már kivitték a helsinki olimpiára, hadd tanuljon a „gyerek". Tanult és tanított. Helsinkiben ezüstérmet szerzett. Legyőzője, a szovjet Punkin azt mondta neki az eredményhirdetés után: Te vagy a jövő embere!... Na de nem ment ez olyan zökkenőmentesen. Három évnek kellett leperegnie, és sok ezer verejtékcseppnek, míg végre Polyák Imre világbajnok lett. A helyszín Karlsruhe, az év 1955. Egy év múlva olimpiát rendeztek Melbourne-ben. Polyák újra szőnyegre lépett, újra ezüstérmet szerzett. A budapesti világbajnokság (1958) következett. A döntőben Polyák két perc alatt legyőzte a török Sillét, és világbajnok lett. Két évvel később Róma fogadta a nyári olimpia résztvevőit, köztük volt Polyák Imre is. A hagyomány nem szakadt meg, Polyák újra ezüstérmet szerzett. Úgy látszik, frigyre lépett az ezüstéremmel — mondogattuk —, különösen miután a jokohamai világbajnokságon (1961) is ezüstérmes lett, pedig ő többre érdemes. Többre. Ez a több jött is az 1962-es toledói világbajnokságon, ott ugynis aranyéremért lépett a dobogóra. Na végre... de aztán vissza kellett fognunk lelkesedésünket, hiszen a ’63-as helksingborgi világbajokságon megint csak ezüstérmet vehetett át. Nem, nem lehet igaz, hogy... És akkor jött a tokiói 1964-es olimpiai bajnokság. Polyák úgy birkózott, mint még soha. A szovjet Ruruának lélegzetvételt sem engedélyezett. Negyedik olimpiáján aranyérmes lett. Nem véletlenül kapta az év birkózója címet, melyet aztán 2000-ben alaposan felüllicitálták, s az évszázad birkózója címmel tüntették ki. Négy évvel később a Nemzet Sportolója lett, 2005-ben pedig MOB-érdemrenddel tüntették ki... Joggal lehetünk büszkék rá, hiszen nemcsak mint birkózó, hanem mint ember is csodálatos. Isten éltessen, Imre bácsi! Boldog szülinapot!