Ha mindig olyan erős lesz a Szent György-napi klubkoncertek nyitánya, mint amilyennel a Di Stefano bárban hétfő este elkápráztatott a szombathelyi MGT Trió — azaz Szabó „Tibke" Tibor és zenekara —, Szentgyörgy akár a jó értelemben vett kocsmai zenélés székelyföldi fellegvára címet is elnyerheti.
Mert miután Szabó Tibor (a sepsiszentgyörgyi társulattól 2008-ban szegődött a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz) a kamarateremben bemutatta A pincér dalai című, kissé átkomponált, színháziasabbá vált önálló estjét (ennek szentgyörgyi változata is ismert), este egy újabb, lélegzetelállító sanzonos produkcióval jelentkeztek. Horváth Meggie vérbeli magyar Edith Piafként bűvölte el abszolút értelemben a nem túl népes, de annál lelkesebb közönséget, ezt a mágiát fokozta Peltzer Géza szédületes harmonikajátéka, a produkciót pedig magabiztosan erősítette Szabó Tibor éneklése. Jól megy neki a sanzon, az tény.
S amikor a koncerteknek vége volt, egy asztal mellett a pesti zenészek folytatták, jobbára csak maguknak: harmonika, hegedű, zongora...
Hátborzongatóan jó este volt; ritkán, de szerencsére Szentgyörgyön is érzékelhető: világvárosi hangulattal. Mely aktuálisan arról is szól, hogy egy-egy kis, ereje teljében levő, lüktető csapat zenei varázslata legalább annyira izgalmas, mint a jó pénzért leporolt, régi bálványok nosztalgiázása.
