Az EP májusban határozatot fogad el a témáról, amely Tőkés László (RMDSZ) és Áder János (Fidesz) kezdeményezésére az Európai Bizottsághoz intézett kérdés formájában került a plénum elé.

Áder János emlékeztetett arra, hogy az EU-tagországok közül háromban már érvényben van a cianidos bányászat teljes tilalma, és a technológiát csupán három tagországban alkalmazzák. Leszögezte, az eljárás nemcsak vízszennyezéssel fenyeget, hanem a természet sokféleségét, diverzitását is veszélyezteti. Tabajdi Csaba arról beszélt, hogy a jelenleg tervezett verespataki beruházás keretében a tíz évvel ezelőtt természeti katasztrófát okozó nagybányainál nagyságrendekkel nagyobb és intenzívebb kitermelést terveznek, ,,amely a felszíni fejtés miatt önmagában is jelentős környezeti károkat okoz, az alkalmazott cianidos technológia miatt pedig újabb környezeti katasztrófa esélyét hordozza magában". Azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy legkésőbb 2011-ben kezdeményezzen jogszabályt a cianidos bányászati technológia uniós szintű betiltásáról.

Számos egyetértő EP-tag mellett felszólaltak olyan képviselők ― főleg finnek, görögök és románok ― is, akik nem támogatták a teljes tilalmat, inkább a szabályok szigorítására, illetve a következetes betartásra helyeznék a hangsúlyt. Marian-Jean Marinescu kifejtette, hogy léteznek más veszélyes ipari technológiák is, például nukleáris eljárások, amelyeket szintén nem tiltanak az unióban.

Cecilia Malmström belügyi felelős kijelentette, hogy tudomásuk szerint egyelőre a cianidos eljárásnak nem létezik alternatívája, de Brüsszel figyelemmel kíséri a tudomány alakulását, és szükség esetén azonnal intézkedik. Zárszavában mindazonáltal a biztos megerősítette, hogy a testület továbbra sem tartja megfelelő eljárásnak a teljes tilalmat. Úgy vélte, az előző katasztrófákból az unió már levonta a tanulságokat, amikor olyan jogszabályt dolgozott ki, amely igyekszik elejét venni a baleset kockázatának, ha pedig mégis bekövetkezne, mérsékli a következményeket.