Gyakran halljuk, hogy a tél milyen sok károsító szervezetet elpusztított. Ezek azonban sohasem olyan mértékűek, hogy valamely károsító lényegesen veszítsen jelentőségéből. A mi éghajlati viszonyaink alatt kialakult károsítóegyüttes a teleinkhez is igyekezett alkalmazkodni. Amelynek ez nem sikerült, azzal nem is találkozunk. Helyüket elfoglalták mások — esetleg még veszélyesebbek. Egyre szélesebb körben ismert a különböző gyümölcskárosító lepkefajok elleni védekezés a légtértelítéses módszerrel. Az első próbálkozások alkalmával előfordult, hogy a két-három nemzedékes almamoly helyét elfoglalta egy másik, többnemzedékes faj, a keleti gyümölcsmoly. Ekkor a légtértelítést kibővítették erre a fajra is. A gondok ezzel enyhültek, de az eddig alig ismert károsítók közül kezd egyre nagyobb egyedszámmal jelentkezni az almamagmoly és a galagonyabogyó-moly az így kezelt területeken.

Hogy a vegetáció idején kevesebb gondunk legyen, a tavaszi munkák sorába illesszük be a vegyszerek nélkül elvégezhető kéregápolást, tősarjazást a tavaszi lemosó permetezések előtt. E munkával számtalan károsítót pusztítunk el, vagy tesszük hozzáférhetővé a permetlé számára, de közben vigyázzunk, hogy ne okozzunk sérüléseket, mert azok fertőzések számára nyitnak kaput. A természetes ellenségek megkímélését madárodúk kihelyezésével, vegyi védekezések esetén olyan növényvédő szerek megválasztásával segíthetjük, amelyek nem ártalmasak ingyenes segítőtársaink számára.