Azt mondják, ez a hamu nagyobb kárt okoz, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. De kellett valami hasznot is hoznia! Fellendült például a vasúti és közúti közlekedés. A repülők nem szálltak fel, de szálltak a szállodák árai az egekbe. És mindez csak jelentett némi hasznot, amit az állam megadóz! És ez jó az államoknak. Az is jó hír, hogy — hála a légtérzáraknak — a levegőbe több mint 1,3 millió tonna szén-dioxiddal jutott kevesebb. Nem nő az üvegházhatás, nem emelkedik tovább bolygónk átlaghőmérséklete. És ez a sok hamu és por még valami árnyékot is tart a Földnek. Azt is rebesgetik, hogy Izland bosszúból törette ki ezt a kimondhatatlan nevű (Eyjafjallajökull) vulkánt az őt ért gazdasági csőd miatt. De lehet, hogy a szárazföldi és vízi szállítók összeesküvésének eredménye? Ugyanakkor kapóra jön sok kormánynak, mivel egy lehetséges magyarázat lesz arra, hogy miért lábalunk ki egyre később és nehezebben a gazdasági válságból. Nem kell hamut szórniuk a fejükre. Pedig hamu lenne elég, és az is, amiért szórniuk kellene. A szakértők szerint a hamu lecsiszol minden repülőalkalmatosságot, amely belerepül a hamufelhőbe, és leállítja a motorokat. A múlt hét szerdai kormányülésen miniszterelnökünk megkérdezte, hogy Irakban és Afganisztánban miért nem állnak le a tankok motorjai a homok miatt. Micsoda éleslátás! Valóban, ha így van, akkor miért nem szerelik fel a repülőgépeket tankmotorokkal? A tankok régebb fontosabb közlekedési eszközök voltak, mint most. Baráti látogatásra és forradalmakat leverni is ezekkel mentek 1956-ban Magyarországra és 1968-ban Csehszlovákiába a szovjet csapatok. Az volt az előnyük, hogy a hamuvá és porrá zúzott országokban nem zuhantak le a tankok. Esetleg azt is tanulmányozhatnák a technikusok, hogy a tankoknak szárnyakat szerelnének, és azokkal oldanák meg a légi közlekedést. Azon is gondolkodhatnának az okosak, hogy szereljenek gázmaszkot a repülőgépeknek, amelyek megszűrnék a beszívni és rontani való levegőt. Egyelőre még nem tartunk itt, de már próbarepüléseket tartanak rendes repülőgépekkel a veszélyesebb helyeken. Az angolok egy Boeing—747-essel öten szálltak fel, és semmi problémájuk nem volt. Gondolom, ha lezuhantak volna, akkor megpróbálkoznak egy másik géppel, és még öt újabb önkéntes öngyilkosjelölttel. Ugyanilyen gép került bajba 1982-ben az indonéziai Galunggung-vulkán felett átrepülve, amikor leállt mind a négy motorja. A kapitány nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem a vészhelyzet kezelése közben a következőket mondta: ,,Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél. Egy kisebb problémánk akadt. Mind a négy hajtómű leállt. Átkozottul megteszünk mindent azért, hogy újra beindítsuk őket. Bízom benne, hogy nem okozunk túl sok szenvedést."