...amit ezen a héten háromnapos előadás-sorozatban fejtett ki a Színvarázslat és mese bűvölete című, egyetemes nevelési értékek témával szülőknek és pedagógusoknak Sepsiszentgyörgyön. Lapunk arra kérte a gödöllői Waldorf-iskola tanárát, fejtse ki részletesebben, mi az, ami miatt korunkban valóban tévútra tévedt a gyermekek nevelése, oktatása.

Forgács Erzsébet szerint alapvető tényező, hogy a mai szülők nincsenek olyan helyzetben, mint a régiek voltak, amikor a nap nagy részét a családban töltötték. Többen nőttek fel együtt a családban, a nagyobb gyermek tanította olykor a kisebbet, és ezáltal is nagyon sok mindent kapott a gyermek abból, ami az archaikus létet jelentette. Gyógypedagógusként, fejlesztő pedagógusként úgy tartja, semmi dolga nem lenne, ha a gyermekek ugyanúgy be lennének avatva a házimunkákba, mint régen voltak. A mai gyermeknek nincs állandó feladata a ház körül, még annyi sem, hogy ő locsol meg rendszeresen egy cserép virágot, vagy hetente egyszer ő viszi ki a szemetet, sőt, sok gyermek úgy megy el ma iskolába, hogy a saját ágyát nem veti be — ecseteli a helyzetet a szakember. ,,Pedig szükség lenne arra, hogy legyen valamilyen rendszer, lehessen tudni, hogyan indul a nap, hogyan végződik, hisz régebb még rituálék is segítették kifejezni a reggel, az este, a hét különböző napjainak a szerepét." Forgács Erzsébet hangsúlyozza, hogy hiányzik a ritmus a gyermek életéből, és ebben az aritmiás világban próbál támpontokat találni, de nincs, amihez igazodnia. ,,Nekünk, felnőtteknek kellene a mintát közvetítenünk, ami legfőképpen az első hét évben nagyon fontos, amikor a gyermek utánoz, és ennek alapján tanul" — mondja a tapasztalt pedagógus, aki szerint ellenben érdemes elgondolkodni azon, hogy van-e ma utánzásra érdemes minta a gyermekek körül, akik ,,sokszor rácsodálkoznak arra, ha ott van a szomszédban egy idős néni, aki virágot ültet, állatokat tart, pedig alig bír mozdulni. Ezekben az élményekben ma már alig van részük a gyermekeknek".

Mégsem azon kell siránkozni a mai világban, hogy ,,bezzeg régen így meg úgy volt, mert manapság már nem úgy élnek az emberek, mint régen" — véli a gödöllői tanár, aki hangsúlyozza, hogy ,,ma már máshol van a munkahely, reggeltől estig távol vannak a szülők, nem a saját ritmusát követi egy anya. Régen az is megvolt, hogy télen mit csinálnak, nyáron mi a legfontosabb tevékenység. Ma örvend, ha a munkájából hazaér, és utána ellátja a háztartást."

Az oktatás és a nevelés is elveszítette azt a fajta hivatását, hogy (élet)művészetként jelenjen meg. Ezt a művészetet Forgács Erzsébet szerint nem úgy kell értelmezni, hogy muszáj festeni, gyurmázni, agyagozni, hanem ,,olyan művésze vagyok a saját szakmámnak, mint pedagógus, ugyanolyan áldott tehetségű nevelő, mint ahogy egy színésznek a mesterséget meg kell tanulnia, de azért csupán a mesterség tudása által senkiből nem lett nagyon jó színész, hanem valamit hozzáad, valamit hoz magával".

A nevelés, oktatás lényegét summázva Forgács Erzsébet egy mondást idéz: ezt a gyermeket jól ringatták — ami annyit jelent, hogy látszik a gyermekről, életképes ember lesz belőle, aki tényleg meg tudja állni a helyét a világban, megtalálja azt, hogy adott helyzetben, az ő képességeivel mit lehet kezdeni. Mert nem kell mindent tudni. ,,Azt gondolom, a mai iskolák éppen abban tévednek, hogy tudáshalmazt akarnak a gyermekek fejébe gyömöszölni, és nem arra akarják őket megtanítani, hogy próbálják ki magukat minél több területen, és maguk tapasztalják meg, hogy mire képesek."