Ennek viszont szigorú feltételei vannak, s az athéni zavargások is mutatják, hogy az istenadta nép egyáltalán nincsen elragadtatva az előtte álló megszorításoktól, az ellehetetlenülő életfeltételekkel s a szegénység derengő rémképeivel. Ezért tüntetnek, törnek, zúznak, s mindez mutatja, hogy a hitelt ugyan sikerült vérrel, verejtékkel, hazudozásokkal, ígérgetésekkel megszerezni, de egyáltalán nem bizonyos, hogy ez a görög kabinet — a tüntetők azt is nehezményezik, hogy máig nem nevezték meg a kialakult válságért felelős politikusokat, akik évekig hamis adatokat küldözgettek az uniónak, leplezve a félelmetesen növekvő államháztartási hiányt — végre is tudja hajtani a megszorításokat. A görög zavargások máris megbolondították a pénzpiacokat, a tőzsdéken zuhan az euró árfolyama, soha nem volt még ilyen alacsony a dollárhoz képest… Sokan máris az euróövezet csődjét, végét jósolják, mondván, hogy a gazdag országok, elsősorban Németország Hollandia, Ausztria, Franciaország és a skandináv államok már az elején, amikor az egységes európai pénz — egy tulajdonképpen átnevezett német márka — létrejött, sem gondolták végig, hogy kikkel is fognak közös háztartásban létezni. Szó esik a görög válság és a szintén aggasztó, államcsőd közeli portugál, spanyol, olasz helyzet kapcsán is a déli államok megbízhatatlanságáról, felelőtlen túlköltekezéséről… És akkor még nem is beszéltünk a keleti tömb, az egykori béketábor balszerencsés államairól, amelyek eleve hátrányos helyzetben, a kommunizmus állami szegénysége koloncával indultak az előnytelen versenyben, s most, mivel a világválság őket is érzékenyen érintette, pénzre van szükségük, amelyhez hozzájuthatnak ugyan, ad a valutaalap, de (és ez is a történethez tartozik) szigorú feltételekkel, pénzügyi megszorításokkal. Mindennek pedig — és ez most, a begyűrűző román válság mélypontján, a gödör fenekén is jól látható — a lakosság fizeti meg az árát, a politikusi felelősség — a felelőtlenség hazájában — komolyan fel sem merül, s a tervezett adó- és áfaemelések még jobban ellehetetleníthetik az amúgy is mélyponton vegetáló gazdaságot, újabb vállalatok mehetnek csődbe, nőhet a már amúgy is magas munkanélküliség, és elszabadulhat az infláció… A tehetetlen kormány tagjai pedig egymásra s a valutaalapra mutogatva szövik terveiket az adóemelésekről. Aztán megbuknak. Utánuk az özönvíz, és kezdődhet minden elölről. Nincs megállás.