Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel, öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Rejtő Ildikó
Budapesten született 1937. május 11-én. Tizennégy évesen lépett pástra a Budapesti Petőfi színeiben, majd a Bástya következett, 1956-tól az Elektromos versenyzője, és végül, azaz 1960-tól az Újpesti Dózsáé. A nemzetközi mezőnyben az 1955-ös ifjúsági világbajnokságon mutatkozott be (a 6. helyen zárt), a következő két korosztályos világbajnokságon már aranyért lépett a dobogóra, még ez évben bekerült a felnőttválogatottba, s pályafutása elindult a csúcs felé. A pályafutás állomásai:
olimpiai játékok: öt olimpia résztvevője, kétszeres arany- — 1964, Tokió, egyéni és csapat —, háromszoros ezüst- — 1960, Róma, csapat; 1968, Mexikóváros, csapat; 1972, München, csapat — és kétszeres bronzérmes —1968, Mexikóváros, egyéni; 1976, Montreal, csapat
világbajnokságok: ötszörös világbajnok —1959, Budapest, csapat; 1962, Buenos Aires, csapat; 1963, Gdansk, egyéni; 1967, Montreal, csapat; 1973, Göteborg, csapat, hétszeres ezüst- — 1961, Torino, csapat; 1963, Gdansk, csapat; 1966, Moszkva, csapat; 1971, Bécs, egyéni és csapat; 1974, Grenoble, csapat; 1975, Budapest, csapat —, háromszoros bronzérmes — 1958, Philadelphia, egyéni; 1969, Havanna, csapat; 1973, Göteborg, egyéni —, háromszor 4., kétszer 5. helyezett
BEK-győztes (1970)
magyar bajnokság: tizennyolcszoros bajnok (6 egyéni, 12 csapat).
1978-ban mondott le a válogatottságról, két évvel később pedig a visszavonulás mellett döntött. De ez nem volt teljes, mert a veteránok között még pástra lépett. 1995-ben veterán Európa-, 1999-ben veterán-világbajnokságot nyert. Ma rendszeresen eljár a Magyar Olimpiai Akadémia Vándorgyűléseire. 2007-től a Nemzet Sportolója.
Ebben a fantasztikus sikersorozatban benne van rendkívül finom technikája, nyugodt, határozott küzdeni tudása, harcmodora, a vívás iránti fanatikus szeretete, lelkes hozzáállása. Nem túlzok, ha azt mondom, igazi tőrkirálynő.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.