Számtalan könyv, film, dokumentációs kiállítás leplezte le a hitlerista rendszer barbár lényegét. És noha az élet mindennapjai, problémái idővel elfátyolozzák az emberiség elől, mégis léteznek tények, amiket soha nem lehet és nem is szabad felednünk. Embermilliók szándékos, cinikusan megszervezett kiirtása, a hitlerizmus embertelen, fajgyűlölő, leigázó társadalmi-politikai ,,eszméinek" és céljainak nevében — ezt a tragédiát örökké elevenen kell őriznie az emberiségnek emlékezetében, mert sem elfelejteni, sem megbocsátani nem lehet. Az emberiség sebei még ma sem gyógyultak be teljesen, habár több mint hat évtized telt el a deportáltak tragédiája óta.

A halálvonatok egyikén utazott az uzoni Hirschhorn Tibor is családjával az ismeretlen felé, a koncentrációs táborok valamelyikébe, amelyeket 1933 után politikai megfélemlítésre használtak, vágóhíddá, vesztőhellyé alakítottak. A Hirschhorn család mind a négy tagja, Hirschhorn Arthur (édesapa), Gizella (édesanya), Hirschhorn Ibolya (lányuk 21 évesen) és Hirschhorn Tibor (17 évesen) — akárcsak a többi uzoni zsidó — megjárta a poklok birodalmát. Hárman túlélték, de édesanyjukat balra terelték, vagyis egyenesen a gázkamrákba.

Az uzoni zsidók néhány személy kivételével a község szülöttei voltak, és aktívan részt vállaltak a közösség társadalmi életének minden ágában: a kisiparban, a kereskedelemben, a magyar könyv- és lapterjesztésben, sőt, a sportban is. Az itteni nép nyelvén, magyarul beszéltek, más nyelvet jóformán nem is ismertek. Asszimilálódtak a község népéhez, szokásaikat átvették, ünnepeiket megtartották.

Kötődésüket, ragaszkodásukat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a háború után a német haláltáborok szörnyűségeit túlélők egytől egyig visszatértek falujukba. Még azok is, akiket az amerikai zónákban ért a felszabadulás, és így nyitva állt előttük az út a nyugati világ bármely országába: mi több, a felszabadítók ösztönözték is a túlélőket ebbe az irányba. Ők mégis hazatértek Uzonba. Megrongált, kifosztott lakásaikat rendbe hozták, és ismét bekapcsolódtak a faluközösség mindennapi életébe.

Az uzoni falunapok alkalmával 2010. május 28-án délután 5 órától márványtábla-avatásra készülünk. Ezen táblával örök emléket állítunk az alábbi elpusztított áldozatoknak:

1. Féder Gizella özv.

2. Halmos Ábrahám

3. Halmos Jozefina

4. Halmos Béla

5. Hirschhorn Gizella

6. Hirschhorn Piroska

7. Kabos Szidónia özv.

8. Kun Eszter özv.

9. Kun Gábor

10. Kun József

11. Kun György

12. Kun László

13. Kun Helén

14. Kun Ádám

15. Kun Éva

16. Salamon Endre

17. Salamon Blanka

18. Salamon Imre

19. Schwartz Emil

20. Schwartz Dóra

Ambrus Anna