A nyitány. Az örök halasztások, a klientúra, a korrupció mellett nyilván a Boc-kormány tehetetlensége és hozzá nem értése is csak mélyítette a válságot, s amikor Traian Băsescu államfő, mutatva, hogy ki is az úr a csárdában, bejelentette a drasztikus intézkedéseket, az elmúlt húsz évben megtollasodó és elbizakodott szakszervezeti vezetők — akik közül sokan átmentek a politikába, hogy itt csak Miron Mitreára célozzunk, de a politikából is sokan jöttek át a szakszervezetekbe — kényszerhelyzetbe kerültek. Most két oldalról szorítják őket, tárgyalni kell a kormánnyal, de ha a tárgyalások, ahogyan megtapasztalhattuk, nem vezetnek eredményre, erélyesen kell fellépniük, a végső megoldásokhoz, az országos sztrájkhoz, munkabeszüntetésekhez is folyamodva, mert ha nem teszik, elveszíthetik azok bizalmát, akiket képviselnek.

A kormány láthatólag még mindig nem érzékeli a veszélyt, eszükbe sem jut más megoldások után kutatni, Boc miniszterelnök bejelentette: kormánya vállalja a felelősséget. Ha ezt a parlamentben is megteszik, akkor az ellenzéki pártok — ahogyan mind a liberálisok, mind a szociáldemokraták fenyegetőznek — bizalmatlansági indítványt nyújthatnak be, ha ez átmegy, a kormány megbukik, és jöhet egy esetleges szakértői kabinet, hiszen új választások kiírására nincs idő, csak elmélyítené a válságot. Ha nem megy át, akkor a politikai megoldásra nincs lehetőség, s megint az utca veheti át a főszerepet, és a szakszervezeti vezérek, akiknek, ismételjük, ebben a lehetetlen és kiélezett helyzetben egyszerűen nincs más megoldási lehetőségük, mint elkezdeni az országot megbénító sztrájkokat. Ami megint csak beláthatatlan következményekkel jár, hiszen elfajulhatnak a tüntetések, és a kérdés, hogy a karhatalmi erők — akik, ezt egy pillanatra se feledjük, ugyanabban a hajóban eveznek, mint a tüntetők, hiszen az ő fizetésük negyedét is levonhatják — ,,határozottan" lépnek-e majd fel egy olyan hatalom érdekében, amelynek döntései az ő megélhetésüket is veszélyeztetik.

Az elkövetkező hetekben eldőlhet, mi és hogyan történik.