Az olajfestmények két nagyobb ciklusba szerveződnek, az első a Levegő címet viseli, a második címe Szögesdrót, és a motívumok vándorlását figyelhetjük meg, a sorozatok párbeszédet folytatnak egymással, kiteljesítik, magyarázzák egymást. A képeknek mindentől függetlenül van egy határozott ,,zöld" üzenete is, a veszélyeztetett környezetre hívják fel a figyelmet, dacosan, vonzóan, felejthetetlenül, anélkül azonban, hogy a hihetetlenül magabiztosan megkomponált festmények zárt világából ,,kibeszélne" a művész.

Rendkívül érdekes például az első sorozat, a Levegő színvilága. Sötétes, sárgás képpel indul, majd vörösbe vált, újra egy sárga felület következik, majd kék, aztán ismét vegyülni kezdenek ezek a színek, a vörösek, sárgák, kobaltkékek, átvándorolnak egyik képről a másikra, s ezek a különböző színű foltok a tájat takarják, ki-kivillan egy-egy ház, de előbb-utóbb beleivódik a háttérbe… Ha valaki már láthatta felülről egy világváros látképét, ahol a szennyezett levegő a házak, utcák, terek fölött bolyong, érezheti, mire is gondol a művész…

Második sorozata, a Szögesdrót konkrétan is egy szögesdrótot ábrázol, ez a vastag drót vándorol egyik festményről a másikra, itt már a figuralitás hangsúlyozottabb, hiszen feltűnik a festmények másik szereplője, egy gyerek is, az első képen trosnajderként egyensúlyoz a dróton, a másikon már le is ül a drótra, lógázva lábát, aztán lepkeként imbolyog, kezével belekapaszkodva lóg a drótról a mélység fölött, aztán eltűnik, csak a szögesdrótok maradnak, tekergőző vastag kígyók különféle alakzatokban, s hirtelen valami félelmet is keltenek... Amíg a gyerek is jelen van, a képek hangulata is derűsebb. De amikor a drót magára marad, határozottan fenyegetővé válik, megint és újult erővel a veszélyeztetett környezetre irányítva a figyelmet, amelynek állapotáért felelősek vagyunk, és Győri Kinga Enikő a maga helyenként elbűvölő színvilágával és szimbolikájával éppen erre figyelmeztet.