A Szentírásból, nemzetünk történelméből vett példák említésével hangsúlyozta: ,,van remény, van jövő, bízzatok!", szentbeszédében Csaba testvér a rá jellemző közvetlen, bátorító szavakkal biztatta a zarándokokat, nem nyafogni, hanem Istenbe vetett hittel cselekedni, dolgozni kell.

Böjte Csaba a Kárpát-medence egyik legszebb szentélyének nevezte a Csíksomlyói-nyerget, ,,ezt a hatalmas bazilikát", amikor az összegyűlt százezreket köszöntötte. Zarándoklásra sosincs rossz idő, legfennebb gyenge ember, mondotta, majd szentbeszédében többször utalt az életünkben jelen lévő gondokra, nehézségekre, családi viszályokra és betegségekre, melyek ellenére ,,az egyház összegyűjt bennünket, hogy imádkozzunk, hogy együtt, közösen mondjuk: most segíts meg, Mária!" ,,A keresztény ember a nehézségek közepette nem keseredik el, nem ül le a földre, nem bújik el az árnyékban, hanem imádkozik, összeteszi a kezét, és kéri az élő Istent, imádkozva és tanulva az Istentől, az ő drága édesanyjától és népünk nagyjaitól, nemzetünk szentjeitől." Példázataiban a mindenkori kiútkeresésről beszélt, arról, hogy nem nyafogni, jajveszékelni kell, hanem hittel, alázattal cselekedni, ,,vigasztalni, bátorítani, konszolidálni, hinni az újjászületésben, újrakezdésben, hisz igazából mindenik szentírási történet erről szól". Ne a korlátainkat nézzük csupán, az élő Isten arra hívott, hogy legyőzzük gondjainkat, nehézségeinket, hogy összefogjunk. Nem kell megtorpanni, a mennyei atya szeret benneteket, fog ez menni — mondotta az emmauszi tanítványok története kapcsán, majd szent királyunkról beszélt. ,,Szent István nem nyafog, nem siránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekiáll hatalmas életerővel, munkával, imádkozó szeretettel egy új világot teremt itt, a Kárpát-medencében. Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a szent istváni hozzáállással viszonyulnánk a magunk feladataihoz, nehézségeihez. Igen, vannak gondok, vannak bajok, de térdeljünk le az élő Isten elé, ő, aki ezt a világot teremtette — a tudósok szerint közel négy és fél milliárd éve vezeti az életet —, biztos, hogy tovább fogja vinni. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben!"

Csaba testvér szólt továbbá Domokos Kázmér ferences atyáról és Márton Áron püspökről. Domokos Kázmér püspök ,,az 1661-es tatárbetöréskor tudott annyi hitet, reményt környezetébe vinni, hogy újra tudták építeni falvaikat, városaikat az emberek". Márton Áron, akit közvetlenül a világháború előtt kértek fel püspöknek, ,,vállalta a küzdelmet, pedig tisztában volt azzal, hogy börtönt, vértanúságot vállal. De nem tehetett mást, mint megvívni a jó harcát" — fogalmazott Böjte Csaba. Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kezüket nyújtják a határon túli magyarok felé. Bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a szentmise idején kihelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.

A mise kezdetén köszöntötte a zarándokokat Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét. Az ünnepi szentmise alatt többször megeredt az eső, legjobban a Himnusz alatt zuhogott. A búcsú végig szervezetten, méltóságteljesen, közösségi élményt nyújtóan zajlott.