Rövid tétovázás után azonban újra pedálba taposott mindenki, és bár a tervezett körútnak végül csak a felső felét sikerült megvalósítani (a Mikó elől a Szemerja negyedbe és vissza) — az állomási kitérőről a már zuhogó eső miatt lemondtak a szervezők —, viszonylag kevesen morzsolódtak le útközben. A karikázók zöme az aktív korosztályt képviselte, tizenévestől ötvenesekig, de fehér hajú nagyszülőket is lehetett látni, ülésbe erősített vagy a szülei mellett tekerő kisgyermeket pedig nagy számban.

Voltak a tömegben sportolók és egyszerű, kedvtelésből vagy gyakorlati okokból biciklizők, a város régi és jelenlegi polgármestere, tanácstagok, vállalkozók, mesteremberek, édesanyák, még lelkész is. A rendezvényt felügyelő közösségi rendőrök is bringán érkeztek, és másféle egyentrikók is feltűntek, legnagyobb számban a Rotary Klubé, de egy-egy helyi cégnevet is büszkén hordozott meg a viselője. Aki akarta, a várostérképet is aláírhatta, amelyre a legkönnyebben megvalósítható biciklisávokat is berajzolták: ezt a városvezetésnek szánják. És bár a létszám kissé elmaradt a várakozásoktól — tavaly a hívó szóra nagyjából ezren pattantak nyeregbe —, ez remélhetőleg nem annak a jele, hogy kevesebben bíznak a biztonságos biciklizés közeli megvalósíthatóságában.