Ennek oka különösen abban a tényben keresendő, hogy mind anyagilag, mind erkölcsileg a nő, az anya a felelős a társadalom előtt a létrejött terhességért. Biológiai értelemben a nőé a nagyobb felelősség, hiszen ő hordja ki és szüli meg a magzatot, az ő türelmétől, életmódjától függ az eljövendő újszülött egészsége, fejlődése (leszámítva persze az örökletes tényezőket).

Ez így rendjén is van, csak a nem kívánt terhesség kérdőjelezi meg a felelősségvállalásról kialakult általános véleményt. Ha a férfi nem vállalja az apaságot, a törvény kötelezheti rá abban az esetben, ha ez tesztekkel orvosilag bizonyítható. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor az esetek nagy többségében a férfi a terhesség megszakítását indítványozza, kéri, sőt, sokszor még fizeti is a beavatkozás díját, mert ellenkező esetben veszélyeztetve látja szabadságát, pozícióját.

A hiedelemmel ellentétben a legtöbb nő szeretné megtartani a gyereket, és a férfit is, azaz családot szeretne, de elfogadja a felkínált lehetőséget, mert attól tart, ellenkező esetben elveszíti a szerelmét, vagy az egyedüli szülőként való gyerekneveléstől fél. Persze ilyenkor utólag felmerül a párválasztás helyessége, és az a kérdés is, hogy a nő vajon nem a terhességgel akarta-e magához láncolni a férfit?

Bár erről keveset beszélnek, de felmerül a gyakori partnercsere, a szexuális kalandozások problémája is, ami egy férfit még mindig pozitívan minősít, azaz férfiasnak a társadalom szemében, egy nőt pedig negatívan, azaz könnyűvérünek.

Elgondolkodtató a nagymértékű pornográf anyag jelenléte a mindennapokban, televízióban, újságokban, ami még a kisgyerekek érdeklődését is érinti, és erre irányítja a figyelmet. Összehasonlíthatatlanul kevesebbet foglalkozik a média, de a közvélemény is a terhességmegelőzéssel, ami pedig nagyon fontos lenne, beleértve a túl korai terhességgel járó testi-lelki szövődményeket.

Úgy tűnik, mintha ez utóbbi lenne a tabu téma, míg az előbbi, azaz az egyén szexuális élete a nyilvánosság problémája — lásd például a Benkő-féle párválasztási show-műsort.

Amikor a szexualitás megélése nem egy pár magánügye, hanem az erőfitogtatás tárgya, és amikor szó sem esik a felelősségvállalásról, nem igazán lehet csodálkozni azon, hogy ilyen sok terhességmegszakításra kerül sor. Elgondolkodni a dolgon viszont kötelessége lenne mindenkinek, és nyomást gyakorolni az illetékesekre, hogy helyreálljon az egyensúly.