Most újból látom s tán írhatom is, amint kitotyog Clemenceau a maga Kelet-Közép-Európa-szürke fürdőszobájából, mert valami zajt hall odakintről — csak nem a magyarok megint?! Törli löttyedt hasát végig a kétszobás lakáson, szárad vén pofáján az ősz szőrzet a hidegben, megnyugszik, csak a postás rázza a kaput.
Százszor megmondtam neki, az entente, zsörtöl, a Masarik, dühöng, a Beneš leveleit, a fene ott enné meg gondjaikat a magyarjaikkal együtt, vigyék az irodámba, de nem s nem!
Sürgönyöztet Kohn Kun Bélának, ürítse ki a Felvidéket, mert megkapják a szovjet-magyarok a Tiszántúlt a románoktól, de nem...
Rendet kell tenni Európában, s a rend az, ami nekik jó.
Már hallom, amint megfordul koszlott Pantheonjában Clemenceau, aki a büntető atyaistent játszotta azzal, hogy fekete keretes körme szakadtáig harcolt Magyarország szétosztásáért, jusson mindenkinek, esetleg maradhat is valamennyi, ott rohadjanak meg a Hortobágyukon: hallom, ahogy az oszmán iszlám mohamedán pap fölüvölt Mohamedig az Eiffel-torony tetején, mondja napi háromszor bele az új, rendbe tett Európa becsesebb felén a maga imáját Párizs jelképének legtetején, miközben a művelt Nyugat hasmánt könyörög békességért, egyetértésért és egyenlőségért.
Trianon kertjében szőnyegeken imáznak június 4-én is az egyenlők, akiket Franciaországnak, az Uniónak el kell ám tartania, hiszen a nemzetállamok összeromolva. És Clemenceau magára csukja svábbogaras házának ajtajait, ne hallja az ILL ALLAH dicsőítő üvöltéseit naponta háromszor, ötször.
Wilson elnök nyugodt, ő megtartotta azt a mértéket, amit szükségesnek látott nyugodt lelkiismeretű álmaihoz. Maradt hát a legpogányabb trianoni ámen a döntésre: ha volt egyáltalán, hát ne legyen az Istennek több magyarja; ne több, mint amennyit a Nagy Béke eltűr, ha undorodva is a mi ázsiai fajtánktól.
Na de az ázsiai ima ott zeng Párizs fölött, szinte idehallatszik a romániai Székelyföldig, és Afrika tömegei, fél India tartja munkátlan markok millióit ingyen szabadságért, kenyérért.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.