Teoctist pátriárka halála után az ortodox egyház szuverén joga és dolga volt új egyházfőt választani, s ebbe a Szent Szinóduson, a választótestületen és a megbízott világiakon kívül senkinek nem lehet beleszólása. Az ortodox egyház elöljárói meg is tették, amit meg kellett tenniük, választottak, s szerdától új pátriárkája, egyházfője van a román görögkeletieknek. A választásra jogosultak meggyőző többséggel Daniel moldvai mitropolitát emelték a legmagasabb egyházi tisztségbe, s ennek a jelentősége annál nagyobb, hogy főpapot életfogytig választanak az ortodoxok, kik jó pár évtizede már egyházukat teljesen önállónak (autocefal) tekintik és deklarálják, melynek belső ügyeibe sem a moszkvai, sem a bizánci pátriárka nem szólhat bele érdemben. Daniel főpap személyében a hatodik pátriárkájukat választották meg, egy viszonylag fiatal embert, aki ötvenhat évesen jutott a legmagasabb egyházi méltóságba.

Mindez eddig tényleg az egyház belső ügye, de olyan sajtóvisszhang övezte az eseményt, hogy azt már nem lehet megkerülni. A média elsősorban a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság kutakodásait kapta fel, amely arra utalt, hogy nincs minden éppen rendben a szóba kerülhető jelöltek körül. Az egyik kandidátust, Teofan olténiai metropolitát komoly szekuritátés kapcsolatokkal gyanúsították (ő vissza is lépett a megmérettetéstől), de súlyos vádakkal illették Bartolomeu Anania erdélyi metropolitát és a végül megválasztott Danielt is. Persze, más-más szemszögből. A kolozsvári főpapnak legionárius múltját vetették szemére, a moldvait pedig állítólagos szabadkőműves kötődésekkel próbálták inkriminálni, állítván, hogy ökumenikus elképzelései árthatnak a hagyományokhoz keményen ragaszkodó ortodoxiának. És mindkettejük esetében ugyancsak gyanítani engedtek némi szekuritátés kapcsolatokat is. Ez utóbbi vélelem azért merülhetett fel, mert 1989. december 23-án valóban szőrén-szálán eltűnt sok főpap szekuritátés dossziéja. A már említett országos bizottság részéről Mircea Dinescu költő erőltette leginkább a jelöltek viselt dolgainak tüzetesebb megvizsgálását, s amint hírlik, szándékát továbbra sem adta fel. Nem tartozik ránk igazán, de azért érdeklődéssel figyelhetjük a fejleményeket.

Ami kissé indokoltabban ránk is tartozhat (pontosabban: érdekelhet!), az a tény, hogy a választási menetek utófázisában Ioan Selejan csíkszeredai (Kovászna—Hargita) ortodox püspök neve is a lajstromra került különleges érdemei elismeréseként. Esélytelenül, persze, de jelzésnek jelzés ez is.

Mi különben felebaráti tisztelettel kívánjuk a megválasztott pátriárkának, hogy Isten segedelmével dolgozzon egyháza javára.