Ki kell mondani, hogy Románia területének négy százalékán, a magyar határtól több száz kilométerre kialakítandó területi autonómia, a mindössze két és fél megyét magában foglaló székely önkormányzat nem veszélyezteti a román állam területi egységét. Ha e térségben a székely otthon érzi magát a határokon átívelő magyar nemzet részeként, akkor Romániát nem fenyegeti e terület elszakításának réme. A román politikai elitnek ezt meg kell értenie. Tudniuk kell, hogy a székely nép megnyerésének eszköze nem a jogfosztás, nem a nyelvi intolerancia, a beolvasztást elősegítő politika, hanem az egyenjogú, autonóm nemzeti közösségként való elismerés! A székely―román kérdés csak akkor oldódik meg, amikor a székelység visszanyeri Székelyföldön az önkormányzat jogát.

Hisszük, hogy azok a hatalmak, amelyek csúfot űztek az önrendelkezési elvből, s diktátummal szétprédálták, -marcangolták ezeréves magyar hazánkat, nem fogják szótlanul tűrni a történelmi Székelyföldön többséget alkotó székely népnek az erdélyi szórványmagyarság sorsára juttatását. Hisszük, hogy a törvényesség kereteiben, az Európai Unió támogatásával nem lehet egy őshonos nemzeti közösséget megfosztani attól az elemi jogától, hogy részt vegyen saját sorsának alakításában. Hisszük és valljuk: ami jó a székelyeknek, az jó Romániának is. Csak politikai akarat kérdése, hogy e két nép egymás mellett élésének feltételei megteremtődjenek. Ennek alapja a kollektív jogok elismerése és biztosítása. Meg kell érteni, hogy a székelység nem veszélyforrás. A székelység bár a magyarral rokon, hozzá csatlakozott nép, olyan népcsoport volt Magyarország keretében, amely ősi hagyományainak tiszteletben tartása fejében ezer éven keresztül hűséggel szolgálta a magyar hazát. A 90 évvel ezelőtt kialakult új helyzetben azonban Románia keretében is megoldható lenne a székely nép fennmaradását garantáló területi önkormányzat megteremtése. A székelység tudatában van annak, hogy mint különálló nép, őt is megilletné az önálló állam alakításának a joga, mert ő nem nemzetiség, nem nemzeti kisebbség, hanem nép. Ennek ellenére hajlandó lemondani a teljes önrendelkezésről, a népeket megillető jogról, ha Románia hajlandó biztosítani a széles jogkörű területi autonómiát.

Meggyőződésünk: nem volt hiábavaló a székely nép ezeréves hősi küzdelme a szabad emberi státus jogáért. Nem lehet véletlen, hogy a székely nép megnevezés 1848-ig státusjelző is volt, azaz szabad jogállású embert jelentett. Nem lehet véletlen az sem, hogy Székelyföldön ma sem helyes székely parasztról beszélni, elég csak székelyt mondani. Mivel a székelység többsége a történelem folyamán megőrizte szabad emberi jogállását, ezért a székely nyelvben a paraszt szó jövevényt, zsellért, nincstelent jelent.

Kedves székely testvéreim! Hisszük, hogy nem vagyunk jövevények Székelyföldön. Hisszük, hogy e történelmi régióban a székely nép képes lesz saját hagyományaira építve újjászervezni életét úgy, hogy a székely városokba betelepített és a korábbi századokban Székelyföld peremvidékeire letelepedett román közösségek tagjai is otthon érezzék magukat. Míg Erdélyt a románság a többség jogán, a magyarság a történelmi jog alapján igényli magának, addig Székelyföld a székelyeké (is) mind a népesség számaránya, mind a történelmi jog alapján. Ezért hiszünk Székelyföld feltámadásában! Hisszük, hogy ez Románia kereteiben is megvalósulhat.