Egyféle próbatétel az is, hogy a zömmel már nagykorú fiatalok miképpen szervezik meg kilépésüket az iskolapadból: kicsengetési kártyát, érettségi tablót, ballagási ruhát kell csináltatni, tanároktól elköszönni, emlékezetes mulatságot összehozni — és ebből ma semmit sem adnak ingyen, sőt.

Még a szerényebb költségvetésű családok sem igen úszhatják meg egy háromszéki nettó átlagbér alatt: alkalmi ruhára legalább 150 lejt kell számítani, elegánsabb lábbelit sem lehet olcsóbban találni, a kártyákra, fényképekre, tablóra legalább 50 lej a kiadás, az osztályfőnököknek, tanároknak szánt ajándékra fejenként 25—35 lejt dobnak össze, a bankett vendéglőben nem jön ki 70 lejnél kevesebből. Ehhez adódik a nagyobb családi, baráti körben elfogyasztott ebéd, ami önköltséges áron a tömbházlakásban is felemészt 500 lejt 10—12 meghívottra: máris 900 lej fölött járunk.

Néhány osztályban sikerült lefaragni a kiadásokat: aki székely ruhában ballagott, az többnyire kölcsön kérte, bankettre sem mindenki ment új öltözetben. Ahol akadt hozzáértő diák vagy támogató családtag, ott a tabló is fél áron elkészült, és a kártyák, fotók számán is lehetett takarékoskodni. A felső határt nehezebb meghúzni, de nem is a kihagyhatatlan tételek emelik lényegesen a számlát, hanem esetleg egy különleges frizura, és főleg az ebéd: egy első osztályú étteremben 24 főre nagyjából 2000 lejt kell fizetni, de 90 személyes üdülőtelepi mulatságokról is hallani. És bár szóban nagyon sokan helytelenítik a ,,kicsengetési lakodalmazást", ez jelenleg törhetetlen, eleven szokásnak látszik tájainkon.