Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke számomra több és más, mint a tankönyvszerű igazságok koronként változó egyszerűsítése, amint kijelöli helyét a magyar és világtörténelemben.
Számomra Ő a tépelődő ember, akinek több évtizedes kommunista elkötelezettségében, életeszméjében néhány nap alatt kellett csalódnia és eszméitől sarkalatosan elfordulnia. A forradalom napjaiban milliók bízták rá sorsukat, vallatták válaszra és döntésre várva, a forradalom vezérévé téve ezt a békés hajlamú értelmiségit.
Nagy Imrét vezető szerepére személyiségének fontossági sorrendje választotta: Ember volt mindenekelőtt, Magyar Ember, és csak harmadsorban a baloldal elkötelezettje. Már 1953-ban felismerte a kommunista diktatúra embertelenségét, elsősorban a földművesek nyomorát, magyarként az ország szégyentelen kiszipolyozását és megalázó ellenőrzését a Szovjetunió által, végül ideológusként jóhiszemű és igazságos emberként belátta, hogy az ideológia csupán eszköz a Rákosi—Farkas—Gerő klikk eszköztárában.
Ma már tudjuk, hogy Hruscsov az akkori nemzetközi helyzetben elfogadhatónak tartotta volna mellőzni a halálos ítéletet, de Kádár, aki (a kommunistákra annyira jellemzően) vetélytársát látta Nagy Imrében, valamint a jól felkészült ideológust és politikust, nem kímélte. Hármukra mondták ki a végső ítéletet 1958. június 15-én, és végezték ki másnap hajnalban Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. A rákoskeresztúri temető 301-es, gyomokkal benőtt temetőjében pihent megcsúfolt testük. Méray Tibor kezdeményezésére a párizsi Pére-Lachaise temetőben 1988. június 16-án felavatták Nagy Imre és társai szimbolikus sírját, és megnyílt az újraértékelés útja Magyarországon is. A PB 1988 novemberében engedélyezte Nagy Imréék eltemetését. Pozsgay Imre 1989 januárjában már ,,népfelkelésként" értékeli az 1956-os forradalmi eseményeket. És végül 1989. június 16-án a budapesti Hősök terén kétszázezres tömeg jelenlétében temetik el a forradalom vértanúit. Most már több szónok is forradalomról beszél, köztük egy, csak 1956 után született ifjú is, Orbán Viktor, aki 1956 aktualitását, többek közt a szovjet csapatok kivonását hangsúlyozza.
Ma tehát egy önmagával vívódó, önmagát feláldozó Emberről és Magyarról emlékezünk meg, akinek nemzete igazsága előbbre való volt, mint saját élete.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
