Az 1997-es igazgatóváltás után a nagyobb szabású átalakításhoz nagyon sok pénz kellett volna, az pedig nem állt rendelkezésre. „Állambácsit nem érdekelte, mi lesz a vállalatok sorsa. Ne feledjük, a nagy rablások időszaka volt, akik közel kerültek a tűzhöz, azzal foglalkoztak, hogyan lehetetlenítsék el jobban a gyárakat, hogy aztán olcsón lehessen felvásárolni. Nem az igazgatókra gondolok, hanem azokra, akik egyik napról a másikra meggazdagodtak, politikusok holdudvarához tartozó emberekre. A minisztériummal talán 1996—97-ig még volt némi kapcsolat, utána az állam nem foglalkozott egyáltalán ezekkel a vállalatokkal. Hogy a vagyonalapok nem tudtak volna befektetni? Ezek, kérem, sóhivatalok voltak, nem tudtak semmit adni, elképzelésük sem volt a jövőről."

A Corvinus Rt.

Az IAME magánosítása rendkívül érdekes tőkemozgás révén valósult meg, mely úgy tűnt, a legátgondoltabbak és legjobban meglapozottak közé tartozik. Nem holmi spekulánsok és botrányhősjelöltek álltak a háta mögött, akiknek törvényszéki vesszőfutásával ma is tele a sajtó, hanem egy egész, a mienknél rendezettebb ország intézményhálózata. A Corvinus magyar befektetési Rt. támogatta ugyanis a Műszertechnika céget, hogy megszerezhesse az IAME részvényeinek többségét. Mit kell tudni a Corvinusról?

Erről írja egy 2003-as tanulmányában Máthé Csilla közgazdász:

„Az 1994. évi XLII. törvénnyel létrehozott Magyar Export-Import Bank Rt. fő feladatai a magyar áruk és szolgáltatások exportjának ösztönzése, az exporthoz fűződő állami érdekek érvényesítése, az exportfinanszírozás rendszerének továbbfejlesztése és a külföldre irányuló magyar befektetések közvetlen finanszírozása. Ez utóbbi tevékenységéhez kapcsolódóan a Bank 2000-ben a Corvinus Befektetési Rt.-vel együttműködve kidolgozta a közvetlen befektetéseknek a magyar tőkeexporthoz kapcsolódó hitelkonstrukcióját, és megkezdte a hitelezést, amellyel hozzájárult a befektetések megtérülésének biztonságához. Így a Bank tudatosan vállalja a közvetlen külföldi befektetések támogatásának kockázatát, mert a hazai vállalkozások részvétele a környező országok felgyorsuló privatizációjában elengedhetetlen kereskedelmi pozíciójuk javításához, tőkeerejük növeléséhez, gazdasági kapcsolataik stabilizálásának erősítéséhez. Ezért a Bank 2001. január végén többségi tulajdont szerzett a Corvinus Befektetési Rt.-ben, amelynek fő feladata a környező országokba irányuló magyar tőkekivitel elősegítése.

A Corvinus Nemzetközi Befektetési Részvénytársaság 1997 júliusában kezdte meg működését 1 milliárd forintos alaptőkével, amit az Eximbank Rt. 2001-es tőkeemelése 2,6 milliárd forintra növelt. A társaság teljes egészében állami tulajdonban van, fő tulajdonosai az Eximbank Rt. mellett a Gazdasági Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. Az alapító intézmények fő célkitűzése a társaság létrehozásával az volt, hogy az a tőkebefektetések megvalósításával és egyéb eszközökkel (tanácsadás, informá­ció­szolgáltatás) profitorientált, piaci alapon segítse elő a magyar vállalatok közép-kelet-európai tőkeexportját, a határon átnyúló vállalati kapcsolatok és regionális integráció elmélyülését. Így a Corvinus Rt. Magyarországon az egyedüli olyan fejlesztési tőketársaság, amely kifejezetten a határon túli befektetésekhez nyújt pénzügyi forrásokat.

A Corvinus Rt. egymással szorosan összefüggő, kétféle pénzügyi szolgáltatást nyújt. A projektfinanszírozás keretében a társaság saját forrásainak felhasználásával, egy magyarországi befektetővel együtt részesedést szerez a határon túli céltársaságban; egyes esetekben pedig tagi kölcsönök folyósításával segíti elő a külföldi befektetést. Fő szempont, hogy a partnerük a befektetésből a többségi részt vállalja, mert a Corvinus Rt. csak a befektetés 49 százalékáig mehet el. Kettejüknek a célországi vállalkozásban — ha harmadik ottani, helyi vállalkozó is részt vesz az ügyletben — többséggel kell rendelkezniük. A befektetés realizálása után öt évig lehet tulajdonos a Corvinus Rt., utána tulajdonrészét el kell adnia, mert a nyereségből finanszírozza további vállalkozásait.

A befektetésfinanszírozás mellett az egyre nagyobb szerepet játszó másik tevékenység az üzleti és befektetési tanácsadás, amely magában foglalja a makrogazdasági, ágazati, pénzügyi, jogi és egyéb technikai jellegű befektetési tanácsadási szolgáltatásokat.

A felgyorsult akvizíciós munkának köszönhetően 2000-ben és 2001 elején a Műszertechnika Rt.-vel közösen megvásárolta az IAME Rt. autóvillamossági alkatrészeket gyártó sepsiszentgyörgyi vállalat 51 százalékos részvénycsomagját. A befektetésben az Eximbank forgóeszköz-finanszírozást vállalt 1 millió dollár keretösszeg erejéig." (Máthé Csilla: Magyar közvetlen befektetések Romániában. E-tudomány. 2003, 4. szám)

Az IAME vásárlását tehát nem holmi magányos tőkevadász bonyolította le, hanem állami támogatással lefolyt tőkeexport volt, melyet nyilván a honi szervek is ilyeténképpen értékeltek. A kellő meglapozottságnak és tőkeerős háttérnek garanciát kellett volna jelentenie a siker tekintetében, nem ok nélkül remélték hát az alkalmazottak, hogy munkaadójuk meg fogja tudni tartani munkahelyüket.

A Műszertechnika Rt. és Holding

Pár szót a Műszertechnikáról, mely ma már holdingként fut, és Magyarország egyik legerősebb cégcsoportjának számít. Honlapja szerint a Műszertechnika GMK-t 1981-ben alapította Széles Gábor és Kőszegváry András, előbbi ma Magyarország egyik leggazdagabb embere. 1985-ben kezdett bele a cég az IBM-kompatibilis PC-k (számítógépek) forgalmazásába, melyekből 1990-ben már évi tízezer darabot gyártott és értékesített, és ezzel magáénak mondhatta a magyar PC-piac 30 százalékát. A rendszerváltás után a számítógépekről a telekommunikációs, az irodatechnikai, illetve a vizuáltechnikai üzletágra nyergelt át, és holdinggá alakult. Témánk szempontjából jelentősebb, hogy történetében a következő nagy ugrás 1995-re tehető, ekkor kezdett iparvállalatok privatizációjával foglalkozni a társaság, az ipari portfólió részét ma már számos gyártási terület képviseli a járműipartól kezdve egészen az elektronikai iparig. Jelentős még az IAME csődjében játszott szerepére vonatkozóan, hogy a holding mai struktúrája 2001-től egymástól teljesen függetlenül kezeli az infokommunikációs vállalatokat, a gyártási tevékenységet, a pénzügyi szolgáltatásokat, illetve az ingatlanportfólió-hasznosítással és üzemeltetéssel foglalkozó vállalatokat. Bemutatkozásá­ban külön kitér a vállalatcsoport cégfilozófiájára, és így összegzi: ,,az összecseng az elmúlt 25 év történéseivel: több lábon állás, minden egyes vállalkozás önmagában történő megítélése és jövedelmezőségének biztosítása, valamint folytonos növekedés mind cégeken belül, mind új tevékenységek beindítása révén".

Hogyan vették meg a szentgyörgyi gyárat?

Az IAME megvásárlásának indokait Demeter Antal így látja:

— Amikor a vásárlók dokumentálódtak, a cég könyvelési mérlege nagyon jó volt, és ezt így értékelte az a bukaresti brókercég is, mely által megvették a részvények 52 százalékát. A Jájának tartozásai jóformán nem voltak, és belső tartalékokkal is rendelkezett, régi pénzben olyan 30—40 milliárd lejjel, ami abból állott főleg, hogy a késztermék ára az eladási árnál jóval alacsonyabb volt. Abban hibáztak viszont, amit mi sem hangoztattunk: a piaci viszonyok nagyon megváltoztak akkorra már. A mi húzóágazatunk a Dacia- stb. alkatrészgyártás volt, a villanymotorgyártás a réz és alumínium árának állandó növekedése miatt hol (alacsonyan!) rentábilis volt, hol nem volt az. Amikor a franciák a kilencvenes évek végén megvették a Daciát, az az olcsóbb és jobb külföldi alkatrészeket kezdte behozni, az első ránk mért nagy csapást ez jelentette. A franciák azzal jöttek, hogy le kell szállítani a beszállított termékeink árát, mert a török áru olcsóbb volt. A másik csapást akkor mérték ránk, amikor követelték, hogy a román kereskedelemnek szánt alkatrészeket is nekik szállítsuk le, hogy ők adhassák tovább. Ezek ára persze magasabb volt, mint a belső, szerelésre szánt termékeké.

— Szóval, ők akarták lefölözni ennek is a hasznát? Szinte azt mondtam, a biztos buktatás receptje. Tehát nem a gyár életben tartásában voltak érdekeltek, és nyíltan visszaéltek helyzetükkel.

— Úgy van. Amennyire tudtunk, kapálóztunk ellene, egy részét adtuk, egy nagyobb részét nem, tudtuk, tönkremegyünk, ha ezt teljesen átengedjük. Ez így állott, amikor 2000-ben nyugdíjba mentem, még egy évig voltam a vezetőtanács tagja. Szóval, a Corvinus rábízta magát a brókercégre, az meg nem figyelt a piaci változásokra. A mai Loganban már semmi sem az, ami a régi Daciában volt, mind a dizájn, mind a minőség szempontjából mások az alkatrészek. A magyarok előbb mérnökökkel jöttek, azokat kellemesen lepték meg a motorgyárba és a szerszámműhelybe behozott új gépek. Ezek voltak utolsó erőfeszítéseink, Spanyolországba én mentem például ki az egyik gépért. Az épületek akkor voltak rendbe téve stb. Később, amikor akadozni kezdett a dolog, közgazdászokat küldtek. Nem akarok senkit lebecsülni, de ahogy felbontották a vállalatot hét kisebb kft.-re, mindeniknek külön igazgatója, könyvelője volt, s köztük az elszámolás olyan bonyolulttá vált! Mindenki azt nézte, hogyan tudná magát nyereségessé tenni. Ez mind a végtermékre ütött vissza. A szerszámműhely például arra törekedett, minél drágábban adja a szerszámokat az anyavállalatnak. A külföldiek kiépítettek egy bonyolult szerkezetet, leckéket adtak a gyáriaknak. Amikor ennek ellenére sem ment, akkor elvették egyik hasznát, és a másiknak adták. Ha a kft.-k jövedelme növekedett, annak az anyavállalat látta kárát, amikor eladta a végterméket. Beindult a hanyatlás. És erre megoldást nem találtak a doktori fokozattal rendelkező tanácsadók sem.

Demeter Antal a hazai viszonyok ismeretében állítja, a tartalékképzés általa alkalmazott módszere hatékonyabb volt, de a privatizáció utáni időknek mások jobban ismerik a feltételeit, mondja, mert ő közben nyugdíjba ment. Még két kérdést azért feltettünk:

— Vajon a Műszertechnikának és a SIF Olteniának mint társtulajdonosnak állt-e elegendő tőke a rendelkezésére, hogy kihúzza a vállalatot a bajból?

— Szerintem ők úgy számítottak, befektetik a pénzt, és az nagyon hamar megtérül. Főleg ez érdekelte őket, utóbb pedig átszervezéssel próbálták nyereségessé tenni, az pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

— Jól szervezett, komoly ipari egységnek számított a Jájá. Ismer még hozzá hasonlót, amely nem jutott szomorú sorsára?

— Sajnos, nem. Technológiailag és szervezésileg bírnia kellett volna a versenyt a kézdivásárhelyi vagy brassói csavargyáraknak, azok is összeomlottak. A kommunizmusban, ugye, minden köztulajdonban van, utána viszont minden a mienk lett, s valóban elkövettek, amit lehetett, hogy az egész jövedelmet kiosszák az alkalmazottaknak, a produktivitás hanyatlott, a bérek pedig nőttek. Ezt meggátolni nem sikerült, így pedig lehetetlenné válik az életképes gazdálkodás.

A főkönyvelő egy nagyon fontos összefüggést, a kommunizmus anarchikus továbbélésének jelenségét véli tetten érni abban, ami történt, s alighanem igaza van. Az IAME e csapdát elkerülte, csődjében más tényezők játszottak közre.

(folytatjuk)