Meglehetősen felemás kép fogadja az egykori szénbánya helyére látogatókat: a hatalmas katlan lassanként kezd feltelni vízzel, ez helyenként eléri a másfél métert is. A tó egyik oldalán javában dolgoznak az erőgépek, szállítják a földet, teherautók követik egymást a földutakon, nem is oly távol ettől tehenek legelésznek békésen, a több napos kánikula utáni fülledtség elől többjük a vízben keres menedéket. Végül, kissé odébb néhány gyermek fürdik a tóban, kacagásuk messzire elhallatszik, jókedvűen invitálnak be a vízbe, győződjünk meg, tiszta az, nem hideg, és nem is mély. Kicsit később más fiatalok is feltűnnek, így hétköznap délben a borús, de meleg időben mintegy tucatnyian látogattak ki a majdani szabadidőközponthoz.

A hely azért nyolc év után is messze áll még attól, hogy igazi szabadidőközpont legyen. Egyelőre csak építőtelep, az elmúlt évek során ugyanis inkább cseppent, mint csurrant a pénz, többször is szüneteltek a munkálatok bizonyos időszakokra. Adrian Caşcaval mérnök, a munkálatok irányítója mégis bizakodó. Idén az egykori bányák rehabilitációját célzó programban a gazdasági minisztérium hétmillió lejt utalt ki a kőröspataki, több mint húszhektáros mesterséges tó és a körülötte kialakítandó szabadidőközpont építésére. Ebből a pénzből van még, nyáron folytatódhatnak tehát a munkálatok, egy esetleges költségvetés-kiigazítás esetén pedig, amenynyiben újabb összegeket juttatnának erre a célra, a főbb beavatkozásokat gyakorlatilag be lehetne fejezni, a parkosítás, faültetés, part rendezése maradna jövőre. Ha nem lesz pénz, az sem jelent különösebb veszélyt a beruházás számára — vélekedik Caşcaval, szerinte ugyanis a munkálatok 90 százalékát elvégezték, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy tönkremegy mindaz, amit eddig megvalósítottak. Minden a finanszírozáson múlik — szögezte le a mérnök kérdésünkre, hogy mikorra fejezik be teljesen a munkálatokat, arra azonban nem tudott pontos választ adni, mennyi pénzre lenne még szükség ehhez.

Várják a beruházás befejezését az ottjártunkkor kint levő kőröspataki fiatalok is, még ha nem is osztják az építésvezető derűlátását. Addig is a tóban a környező forrásokból lassan gyűlő vizet próbálják, alkalmas-e a megmártózásra. Ennek kapcsán Caşcaval leszögezte: a víz minőségét nem ellenőrizték, nem tudni, alkalmasnak ítélik-e fürdőzésre, mindenesetre tisztának tűnik. Minthogy a tó sem telt fel, a munkálatok is folynak, és a vizet sem tesztelték le, egyelőre hivatalosan tilos a fürdőzés, saját felelősségre csobbanhatnak a hűsölésre vágyók, és csak remélhetik, tíz év alatt mégis sikerül befejezni az állami költségvetésből finanszírozott beruházást.