És ugyanannyi helyen mehet a válasz: — Miért? Eddig nem voltunk azok?

Nagy jóindulattal figyelem, hogyan nő meg a magyarság, na nem a bő mellények alatt, hanem szám szerint. Hiszen olyanok is kérhetik és kaphatják a magyar állampolgárságot, akik eddig életüknek és származásuknak ezt a felét valahogy titkolgatták az elnyomás(ok) idején.

Igaz, változások idején derül ki, vannak utólagos és előmagyarok, mert sok helyen a magyarságot is az éléskamrából emelik ki, vagy tagadják meg. Vegyünk egy példát a mellét negyed téglával döngető Szlovákiából, negyedet mondtam, mert akkorácska országot toldoztak össze, hogy fél tégla el sem férne azon a mellkason. Dunaszerdahely lakossága 1910-ben 4762 lelket számlál, ebből magyar volt még Trianon idején is (1920) 4679. S ha keletre megyünk, a Dobrudzsával, Erdéllyel, a Bánsággal, a Partiummal fölpuffasztott Romániába, Kolozsvárra, mit is mutat a számtan? Éppen száz évvel ezelőtt a kincses várost 60 808 ember lakta, abból 50 704 magyar volt bizony, és csak 7562 román.

Nem sorolom. Ha nem egyéb, még magyarok leszünk. Miért? Eddig mik voltunk? Az előző rendszerekben... — melyikben? Mert előző volt az a rendszer is még két héttel ezelőtt, amelyik Magyarország néven megtagadta a jóból s rosszból kinn rekedt magyarság millióit. Előző volt az a kommunista rendszer is, amelyik csak akkor szólott a magyarságról, már a hozzá csapott százezrekről, amikor azok boldog jólétéről szónokoltak.

Most itt elmehetnénk a humor felé is. Mert a Jobbik párt azt vitatja, hogy a Fidesz—Keresztény Demokrata-kormány azt valósítja meg — ha igen —, amit a Jobbik tűzött ki magának célul. Szóval, akkor az sem jó, ha ugyanazt akarják a nemzet érdekében? Hány magyar érdek van? Hány magyar nemzet van? És hány ága-boga a szélrózsának, ahová mindenüvé kell küldeni üzenetet: csak maradj magyarnak!

Hány párt, szervezet is van Erdélyben, ahol általában magyarul vitatják azt, kinek nagyobb a magyarsága, sujtásosabb a szólama és feszesebb a székely harisnyája? Humor helyett marad a szégyen s a bánat a szűkülő, göthös mellkasunkban, hogy ha egy világ és a teljes szomszédság van is ellenünk, mi szanaszét süvöltjük a számtalan párt üres igazságait, ahelyett, hogy népben s nemzetben élnénk, halnánk, mert életet kaptunk s adnánk azt tovább, tovább. Szent igazság Zágontól Dunaszerdahelyig, hogy egy a magyar igazság. Legalábbis úgy volna kívánatos.