Jóllehet Emil Boc miniszterelnök már két évvel ezelőtt pattogó hangon ígérte meg, hogy rendet tesznek saját portájukon, még mindig ott tartunk, hogy újra és újra kilátásba helyezik a rengeteg pénzt felemésztő sóhivatalok felszámolását, összevonását. S miközben a pedagógusok, orvosok, hivatalnokok remegve várják a következő fizetési szelvényt, a hatalom csak most készül kidolgozni egy olyan tervezetet, amely szerint az állami vállalatoknál és hatóságoknál valamilyen módon szabályozza az országos átlagbér sokszorosát is elérő jö­vedelmeket. No nem mindeniket, csak amelyik jelenleg többszöröse az átlagkeresetnek.

S hogy az alaposan megnyirbált jövedelmű polgároknak legyen csámcsognivalójuk, afféle porhintés gyanánt szivárogtatnak ki különféle információkat a küszöbön álló kormányátalakításról, amelyeket aztán igen határozottan cáfolnak is. Nem mintha különösebb jelentősége volna, hogy Sebastian Vlădescu vagy másvalaki vezeti a pénzügyi tárcát, ha semmilyen hosszabb távú stratégiája nincs a kabinetnek a gazdaság élénkítésére. Márpedig az esetleges minisztercserék mögött előreláthatólag semmiféle szakmai érvelés nem áll, kizárólag politikai megfontolás: azokat kívánják eltávolítani, akik tisztségeire bizonyos demokrata vagy független érdekcsoportok már fenik a fogukat, és a bizalmatlansági indítvány leszavazása fejében követelik maguknak a funkciót.

Hogy a sokat lebegtetett kormányátalakítás valós átszervezést, szakmailag felkészültebb, hatékonyabb, karcsúbb kabinetet eredményezne, kevéssé valószínű. Már csak azért is, mert fejétől bűzlik a hal. Amíg Traian Băsescu az államfő, nem nevez ki önállóan cselekvő, határozott, a gazdasághoz értő miniszterelnököt, és amíg nincs ilyen, aligha lesz válságellenes intézkedésekre képes, hozzáértő, a lakosság, és nem a saját érdekei szerint cselekvő kormánya az országnak.