Hogy okos dolog volt-e Snagovon rendezni a szupertitkos kormányülést — mintha a tóparti állami palotából pontosan úgy nem szivároghatnának ki a hatalmon lévő párt titkai, mint bármelyik más ülésteremből —, dőre kérdés.
A médiafürkészek, miközben becserkészték a terepet, információkra vadászva felfedezték a kormány tagjainak, Videanunak és Berceanunak a mesepalotáit kertekkel, tavakkal, úszómedencékkel… Lám, mondhatná bárki, s még csak nem is kellene különösebben demagóg és populista szöveget kanyarítani hozzá, így élnek azok, akik megsarcoltatják saját népüket. Videanu már az egyik tévéadón is megszólalt, azzal védekezett, hogy őt egész életében csak saját kényelme érdekelte, csakis erre ,,áldozott"... Mintha mások, nyugdíjasok, megalázottak, megszomorítottak nem áldoznának erre, ha lenne, miből. De nincs. Egy szegény ország gazdag miniszterei pedig magyarázkodnak. Ezúttal a kiszivárgott snagovi hírek szerint az agilis államfő is bírálta őket, főként a Blaga— Berceanu—Videanu triászt felelőtlen költekezései miatt. ,,Feláldoztatok kilencmillió választót csak azért, hogy érdekeitek és a klientúrátok érdekei ne sérüljenek!" De miután eljátszott a románban hasonlóan csengő claca és cloaca kifejezésekkel: a robotra célzok, ez várja a népet, nem a kloákára — intette le a felhevülteket, őszintén fordult volt pártja komoran figyelő tagsága felé, kifejtve, hogy most, még egyszer és utoljára hallgassanak rá, s halasszák el szeptemberre a kormányátalakítást, addig is a hátralévő hatvan nap alatt csökkentsék, amennyire lehet, a minisztériumok luxuskiadásait. Csökkenteni kellene Băsescu szerint a minisztériumok tintanyalóinak létszámát is, túl sok az államtitkár, túl sok a tanácsadó. Az államfő szerint a minisztériumoknál dolgozók huszonöt százalékát el is kellene bocsátani. Ezután még nyersebben azt fejtegette, hogy rá már ne számítson a volt pártja, ő már nem versenghet az államfői székért, nézzenek szét maguk körül és soraikban, és válasszanak egy új, Boc utáni jelöltet is — fogalmazott —, legalábbis a Gândul értesülései szerint, meglehetősen kétértelműen és baljósan jelezve, hogy a piticul atomicnak (atomtörpének) becézett kedvence napjai is meg vannak számlálva, legalábbis a pártelnöki vagy miniszterelnöki székben. Kiderült az államfő körmönfont utalásaiból az is, hogy legszívesebben ketrecbe zárná a forrongó országot, s egyfajta katonai szigorral irányítaná hős népét, amely nem ismeri fel elképzeléseinek grandiózus nagyszerűségét, és az istennek sem akar még egyet húzni ama fránya nadrágszíjon.
