A festő, akinek a művei a Beaubourg kiállítótermében díszlenek, akinek van olyan képe, amely New Yorkban a Sotheby árverésen 824 000 dollárért — közel kétmillió lejért — kelt el, és akinek egy vázlatáért hat-hétezer eurót — 20—23 ezer lejt — adnak, elvegyült a többi utcai művész között. A turisták közül akadt, aki az öt euróból kettőt még le is alkudott, volt, akinek nem tetszett a feleségéről készült portré, és a szemétbe dobta. Lehet, hogy majd átkozni fogja magát, amikor rájön, hogy egy eredeti Richtert dobott ki, amelyet sok ezerszereséért adhatott volna el.

A többi festő nem féltékenykedett az ismeretlen kollégára, nem tartottak a konkurenciától, mondván, még színeket sem használ. Richter a Corriere della Sera olasz napilapnak elmondta: e ,,provokációval" az volt a célja, hogy elgondolkodtassa az embereket a piacnak a művészetre gyakorolt hatásáról, arról, hogy mennyit ér valójában egy műtárgy, ha azt nem ,,kimondottan" értékesként kínálják. Hamburgban nemrég volt egy retrospektív kiállítása, ennek kapcsán fejtette ki, hogy azok az emberek, a gazdagok, akik a kiállításokat látogatják, divatból, sznobságból vásárolnak csak értékesnek kikiáltott műveket, anélkül, hogy értékelni tudnák valójában azokat. ,,Dekadens világ ez" — mondta, de ezzel együtt elképzelhetőnek tartja, hogy egy idő múlva talán megértenek valamit a művészetéből is.