Ez nem igaz, mert kommunikáció egyáltalán nem volt. Gáz sem. Elkezdődött a találgatás. Felté­telezhető, hogy most ért hozzánk a régebbi nagybaconi csőrobbanás eredménye. Azt is lehetett gyanítani, hogy miután a gáz miatt hajba kapott Putyin orosz és Lukasenko fehérorosz elnök, Fehéroroszország megcsapolta az orosz gázt. Ezért jut nekünk is kevesebb. Vagy az is lehetséges, hogy annyi olaj ömlött a Mexikói-öbölbe, és nincs amit vele kezdeni, hogy most azt akarják, térjünk át olajtüzelésre? Én viszont azt gondolom, hogy most készítik elő a következő, öt százalékra tervezett gázáremelést. Láthattuk, milyen nélkülözhetetlen a gáz, és rájövünk arra, hogy minden pénzt megér. De lehet, a kormány keze van a dologban. Azt akarja nekünk bizonyítani, hogy ha nem lesznek megszorítások, akkor Romániának nem lesz pénze gázt venni az oroszoktól, és éppen emiatt. Most tesztelték a lakosságot, hogy mi történik, ha elveszik tőle a gázt. Lehet, le akarnak szoktatni minket egyáltalán a gázhasználatról? Micsoda spórlás lenne! Nem lehetne főzni, fűteni, meleg vízben fürödözni. Mindez a javunkat szolgálná, mert nem kerülne pénzbe. Közben én is örvendeztem, mint vak Pista a fél szemének, mert a gázóra egy tapodtat sem ment előre. Mindezeket átgondoltam, de ugyanakkor türelmetlenül vártam, hogy visszaadják. Aztán többször is megpróbáltam, de csak másfél nap után gyúlt meg a gáztűzhely lángja. Nagy volt az öröm. Nosza, indítsam’sza el a gázkazánt — gondoltam. És lőn. A kazán még régebbi típusú. Őrlángos. Sikerült is meggyújtanom az őrlángot, de amikor megengedtem volna a meleg vizet, kilobbant. Többször is próbálkoztam, az eredmény ugyanaz. Arra gondoltam, hogy valami belekerülhetett a gázba (voltak, akik látni vélték, hogy a gázosok imitt-amott áskálódtak), és eltömte a gázfúvókát, ezért leszereltem a kazán elejét. Megdrótkeféztem az őrláng környékét, de semmi eredmény. Elállíthatódott a kazán, gondoltam magamban. Nosza, állítsunk az őrláng nagyságán. Állítottam. Begyúlt, megengedtem a vizet: kialudt. Mit lehet még állítani? Hát a füstérzékenységet! Állítom jobbra, balra, az eredmény ugyanaz. Lehet, nincs elég víznyomás? Nosza, növeljük! Megengedtem a bemenő vízcsapot, míg ki nem nyílt a biztonsági szelep, és a kazán környéke meg nem telt vízzel. Eredmény semmi. Volt még néhány csavar, próbáltam azokon is csavarni, de nem nagyon sikerült. Ekkor jött a feleségem, és megkérdezte, mit csinálok. Hát, én meleg vizet akarok, de sehogyan sem tudok. Hát nem látod, hogy nincs gáz? — kérdezi. Persze, úgy is volt. Az történt, hogy annyi gáz maradt a vezetékben — miután megengedték és ismét elzárták —, hogy az őrláng éppen csak meggyúlt, és pislákolt. Mert időközben ismét elvették. Hagytam az egészet. Este aztán meggyújtottam a gáztűzhely mind a négy karikáját, és miután meggyőződtem, hogy tényleg van gáz, nekiálltam ismét visszaállítgatni a kazánt. Közben abban reménykedtem, hátha nem sikerül felrobbantanom. És az is csoda, hogy Szentgyörgyön senki nem robbantotta fel öngyilkos merénylőként magát és saját lakását.