Mert nem akartam a délután jó részét áttelefonálni, megígértem a ,,kedves" telefonálónak — meg is nevezhetném, mert ráismertem, de nem akarom álnevén sem említeni —, hogy a következő Periszkópban fölsorakoztatom érveimet.

Nos, kezdem azzal, hogy a Mikó a város sportéletének, sportmozgalmának tagadhatatlan bölcsője és dajkája egyaránt. Az 1872—1873-as tanévvel kezdődően iskolai tantárgya a testgyakorlás. Tanterveiben szerepelnek szabadgyakorlatok, rendgyakorlatok, bot- és súlyzógyakorlatok, szergyakorlatok, távol- és magasugrás, mászások, rohamgyakorlatok, elugrások korláton és nyújtón... Nem véletlen tehát, hogy a mikósok neveznek az országos tornaversenyeken. 1903-ban például a kerületi versenyben 27 iskola közül a 10. helyen végzett, és négy oklevéllel meg három éremmel tért haza. Két évvel később, egészen pontosan 1905. május 27—28-án a Budapesten 121 iskola 5000 tanulója részvételével megrendezett országos versenyen az első helyen végzett: 1. Székely Mikós Kollégium 14,7 pont, 2. Debreceni Református Kollégium 13,9 pont, 3. Temesvári Állami Fő-reálgimnázium 13,9 pont... A vándorzászló mellé 21 nagyezüst- és ezüst-, 12 bronzérmet és 6 kitüntető oklevelet szereztek a Mikó diákjai... A Háromszékre került sportágak szinte mindenike otthonra lelt a Székely Mikó Kollégiumban — torna, atlétika, úszás, korcsolyázás, vívás, labdarúgás, kézilabda, röplabda, méta, alpesi és északi sí, céllövés... A Székely Mikó Kollégium tanulója volt az 1928-as amszterdami olimpia két résztvevője, a súlylökő és diszkoszvető Dávid József, a vágtázó Péter László, aki már 1928-ban 10,4 másodpercet tudott 100 méteren, az 1932-es első Los Angeles-i olimpián két sportágban (öttusa és vívás) is küzdőtérre lépő Benkő Tibor, a sokszoros kosárlabda-válogatott, Simon Margit, az Universiade bronzérmese, a kézilabdázó Ráduly Annamária, a háromszoros világbajnok kézilabdázó, Ugron Jozefina, a kétszeres világbajnok, szintén kézilabdázó Radó Ilona, hogy csak néhány kimagasló egyéniséget említsek...

Az iskola mint egykori bölcső, mint hajdani dajka, mint annyi sok tehetség felfedezője, elindítója a világhírességek útján, megérdemli a nagyobb figyelmet, törődést, s ebbe a nagyobb figyelembe, törődésbe belefér egy ember elé való tornaterem, melyben nem keletkezik porfelleg, nem sétálnak benne a patkányok, melynek tisztességes öltözője, illemhelye van, és tanári öltözője. Istenem, csak a tisztiorvosi (szanepid — jó ,,magyarsággal") szolgálat fel ne figyeljen rá, mert rögtön bezáratja... Igen, kell egy ember elé való tornaterem, mert ami van, abból ki is lehet nézni a csillagos égre, mintha csillagvizsgáló lenne. Higgyék el, a jelenlegi tornatanárok nem akarják a nemrég keletkezett lyukon át az eget szemlélni, csillagok, bolygók, sötét lyukak után kutatni, ők testnevelő tanári hivatásuknak akarnak maradéktalanul eleget tenni, Péter Lászlóék, Ugron Jozefináék... követőit akarják felfedezni és útjukra indítani. Mint évtizedekkel ezelőtt, most is meg-megvillannak a mikósok, női országos iskolás labdarúgó-bajnokságot, női gyeplabdabajnokságot nyertek, Dunaújvárosban az évente megrendezett magyar gyermekek atlétikai világtalálkozójáról elhozták a fődíjat (mint 1905-ben a nagy elődök), a két Iskolás Sportklub együtteseiben ott látni a legügyesebb mikós diákokat, az ,,otthoni" mostoha sportolási körülmények közepette is.

Érthetetlen, a kapun belül működő két középiskola — Székely Mikó Kollégium, Református Kollégium — és a város (melynek vezérkarában nagyon sok egykori mikós diák szerepel) figyelő tekintete ellenére hogyan léphetett az enyészet útjára a város sportéletének egykori bölcsője, a tornaterem. Félő, hogy a két dajka között, az orvos ,,éber" figyelése mellett meghal a gyermek.

Azért mégis remélem, hogy ebből az emlékezésből és a jelen, valamint a nem éppen ígéretes jövő egyvelegéből megértik az illetékesek, na és a ,,kedves" telefonálóm, átélik a Székely Mikó Kollégium sportos helyzetét.

A mikósok tudtak, tudnak és akarnak tudni nagyot alkotni.