Na mindegy, az Observatorul lap pénteki számában olvasom az edzőmenesztés körüli magyarázkodásokat s az ezzel járó sárdobálásokat. Érdekes, nem egymást dobálják a lapban megszólítottak, hanem mindketten mást céloznak, a klub igazgatója, Sánta Károly a volt edzőt, Lechner Ferencet, ő pedig a megyei kézilabda-szövetség elnökét, Szabó Csabát és edzőkollégáját, Policsek Andrást. Szíves engedelmükkel nem idézem a sárdobálást, mert helyenként ,,övön aluliak a sárgolyók" (szerkesztői megjegyzés: Miután Szabó Csaba idehozta Szentgyörgyre Lechner Ferencet, ez utóbbi így mondott köszönetet.). S hogy minden logikus legyen, a klub felajánlja Lechner Ferencnek a technikai igazgató tisztséget. (Ugye nem azért e tisztség, hogy miután bemocskolta Szabót és Policseket, legyen alkalma tisztára mosni őket?) Az csak logikus, hogy ezek után megkerestem Szabó Csabát is. A válasza rövid volt és velős: Nem foglalkozom velük.

Beindult a sárdobálás, s ez szomorú. De még szomorúbb az, hogy ezzel messze elkerülik az igazságot: városunk sportvezetése, klubvezetése és kézilabdasportja nem volt és nincs felkészülve a Szuperligára! Ezt erősíti meg a tények sora, melyből most kettőt említek: 1. a többhetes lehetőség ellenére csak az utolsó napon intézték el a csapat nevezését fogcsikorgatások, könnyek kíséretében; 2. van szuperligás együttese a városnak, de utánpótlásául mindössze egy ifjúsági II-es csapat szolgál!

A felkészületlenség okozta hátrányt kellő akarat és összhang nélkül nem lehet behozni! Csak áthidalni lehetne, de nem sárdobálással, egymásra mutogatással és félelmetesen erős közömbösséggel. (áros)