Negyed órán át volt kiegyensúlyozott a küzdelem, a 15. percben 5—5-öt mutatott az eredményt jelző tábla, aztán nem tudtuk kihasználni kettős emberelőnyünket, s ettől kezdve fokozatosan visszacsúszott a csapat. Azok, akik korábban a csapat erősségei voltak — Băeşu, Szabó G. —, csak hibázni tudtak. S mivel a hiba ,,ragályos betegség", lassan-lassan átterjedt a többire is. Sőt, úgy tűnt, némelyik szabotálja is a játékot. Nem lehet sorozatban hét-nyolc átadást elhibázni, nyolcszor a kapusba dobni a labdát — lásd, amit Băeşu tett. Leányok, egy dolog legyen világos előttetek: Ti pénzért kézilabdáztok! Küzdjetek, kézilabdázzatok, s ne citerázzatok kilencszáz ember idegein! Orrvérzésig nem magyarázkodhatunk azzal, hogy nincs kellő rutinotok, nem vagytok még kellően összeszokva... Nem, nem magyarázkodhatunk, ha hiányzik belőletek a küzdeni akarás, ha csapnivalóan rosszul védekeztek, sorra eladjátok a labdákat, elkapkodjátok a támadásokat, s lövés helyett ,,hazaadásokkal" fejezitek be a támadásokat. Az Acél ellen kiábrándítóak voltatok! Kivételt Zerkuláné és talán Abramiuc képez. A vendégek soraiból kitűnt (az MSC játékosainak közreműködésével) Crăcană kapus, Curtean, Tătăran.

Á. Károly