Ezer napja, hogy beült az államelnöki székbe Traian Băsescu. Azt nem mondhatjuk, hogy eredményes hónapok állnak mögötte, de azt sem, hogy Seherezádéként csak mesékkel altatta népét. Kellemetlen, veszekedős, konfliktust szító személyiség, s egy kicsit több hatalmat is szeretne.
A félelnöki köztársaság kissé szűk neki, s főként azt rosszallja, hogy Románia alkotmánya értelmében nem menesztheti a kormányt, ezért kénytelen együtt élni a kormányzó liberális párttal, holott legalább kilencszáz napja legszívesebben útilaput kötött volna talpukra. Ráadásul, mikor politikai ellenfelei rájöttek, hogy a parlament elbánhat az államfővel, megpróbálták megbuktatni. Bakot lőttek. A népszavazás kudarcából a Băsescu-ellenes koalíció annyit tanult csupán, hogy az államfő sérülékeny, kiszolgáltatott, cselekvési területe meglehetősen behatárolt, s ennek fényében megtalálták a leghatékonyabb fegyvert is ellene: elszigetelni az elnöki palotába, s hagyni, hogy jöjjön-menjen, beszéljen, tervezzen, mert cselekedni ugyanvalóst keveset tud. Illetve két területen mégiscsak megmutatta erejét, jelen pillanatban ő felügyeli a titkosszolgálatokat és Daniel Morar korrupcióellenes főügyész által az igazságszolgáltatás bizonyos szegmentumait is. És e két terület az, mely jégre is viheti, illetve viszi Băsescut. Az ugyanis szemmel látható, hogy a titkosszolgálatok neki dolgoznak, nem épp ortodox eszközökkel szerzett adatokkal látják el. Ami meg a korrupcióellenes nagy harcát illeti: annak nemcsak bosszúszaga van, nemcsak az látszik, hogy dróton rángatja az ügyészeket, hanem másfél év után elmondható: alig tudnak konkrét eredményt felmutatni. Băsescunak ellenben nem tesz jót, hogy két rossz emlékű intézményt ural, s innen a folyamatos vád ellene: egyeduralomra tör, elnöki köztársaságról álmodik, s a demokratákat, liberális-demokratákat akár ölben is bevinné a hatalomba.
Nem tagadhatjuk, az elmúlt ezer nap alatt az államfőnek sikerült néhány rendhagyó pozitív eredményt is elérnie, hivatalosan, a parlamentben elítélte a kommunista rezsim bűneit, több mint másfél millió iratcsomót átadatott a SZIVOT-nak, kiállt a román nyelv oktatási módszertanának megváltoztatása mellett, megzavarta kissé — igaz, csak az ellentáborban — az üzletemberek mértéktelen vagyonszerzési vágyát, maga mellé tudta állítani az elitértelmiség és a civil társadalom egy részét, s ami a legfontosabb: a lakosság bizonyos rétegei őt látják az igazság letéteményesének. Nem elég!
