A gyűlés után a céh tagjai felsorakoztak, és az újonnan választott céhmester házához vonultak, ahol már megterített asztal várta őket. A céh jóváhagyásával a vacsora után két veder bor is az asztalra került. A huszonkét mesterembernek nem volt elég az előre meghatározott bormennyiség, és rendeltek még egy vederrel. A céh törvényei szigorúan büntették a lármázást és az illetlen viselkedést, ám a bor hatására mégis igazi csata tört ki a résztvevők között. A konfliktus kezdeményezője Butak András volt. A céh jegyzője az eseményekről így számol be:

,,Senor Butak András atyánkfia, hogy a céhben támadt zenebona alkalmatosságával, azon lárma között választó akart lenni, azok közül egyiknek a haját megfogván az ajtón kivitte. Szőts László atyánkfia, hogy fiát, Józsefet a lármázók közül kiszabadítsa, egy atyánkfiát pofon ütött. Szabó Dávid, hogy a zenebonának indítója volt, és más atyánkfiának a gyertyatartót a fejébe ütötte úgy, hogy a vér ellepte, és káromkodott. Szabó József, hogy a főcéhmestert a házánál megragadta, hogy az ajtón kivigye, de az ahhoz való szándékának eleget nem tehetett, úgyszintén az atyamestert minden igaz ok nélkül megverte."

Másnap a céh öregjei ,,díjazták" a verekedőket, akik a következő büntetéseket kapták: Butak András 3 Rénes Forintot, Szőts László 30 krajcárt, Szabó Dávid 3 Rénes Forintot, Szabó József 3 Rénes Forintot fizetett a céh ládájába.

Így ért véget a főcéhmester-választás 1829-ben, mely vacsoracsata volt a szó igaz értelmében.