Örültem a gondolatnak — néhány nap kikapcsolódás a természetben mindenkinek jót tehet —, de ismerve a tó környéki mulatozókat, kicsit félve mentem ki péntek délután a partra. Nem kellett sokat várni, beindultak a zenegépek — csak bírja füllel az ember! Az első éjszaka még valahogy eltelt, de a második sehogy sem akart, pedig a tó túlsó partján hallgatták ugyanazt a számot reggel ötig... maximális hangerővel. Reggel fáradtan ébredtünk — a sok kávé, a finom kaja és a meleg napsütés kárpótolt valamelyest. No nem baj, gondoltam, majd hazaérve kialszom magam vasárnap estétől hétfő reggelig. Nem így történt, ugyanis a kézdivásárhelyi sportcsarnok előtti téren egy hivatalos, nagy buli volt. Éjjel fél egykor is bőgött-dübörgött a zene a környékbeli dolgozók bánatára, és amikor a rendőrségre betelefonálva arról érdeklődtem, van-e valamicske esélye annak, hogy végre csend legyen, azt a választ kaptam, hogy közkívánatra szervezték a mulatságot, és ebbe nem lehet beleszólni. Csak beleszokni.

Tudom, lehetetlen, hogy ne zavarjuk egymást embertársainkkal, de ha a jóérzést mellőzve bökdösnek, akkor a törvény szigorával kellene közbelépni, hiszen ez lenne a hatóságok dolga. Vagy nálunk nem?

Kocsis Péter, Kézdivásárhely