Van, aki sokat beszél, s nem tesz semmit, aztán van, aki keveset beszél, és többet tesz a sportért — valahogy így lehet összegezni az elmúlt egy-két év sportéletünkben lejátszódott eseményeit.
Szinte versenyre keltek a sokat mondók, az egyik több millió eurós sportcentrummal (a Szemerja negyedi stadion helyén) „ijesztgetett", a másik „kacsalábon forgó" sportpalotát ígért a Kisstadion helyére, félévenként, kilenc hónaponként váltogatta a Szemerja negyedi stadion edzőpályáin létesítendő tenisz-, fallabda- stb., stb- pályaépítési terveit... Egyelőre, ami biztos, ami látszik, az az edzőpályára épített parkoló, melyen, amióta elkészült, negyedévenként húsz-huszonöt gépkocsi fordult meg.
Az ellenkező oldalon szerepel az, aki kevesebbet beszél, de annál többet tesz. Hogy csak egy igen beszédes példát említsünk meg: a Szabó Kati Sportcsarnok játszóterét. A játszótér parkettje, burkolata — használják, ahogy akarják — szupermodern. Aligha van az országban még egy ilyen. De jól néz ki a terem is, igaz, megsértette a polgármester egyik állítását (idézem: a klubigazgató le akarja csökkenteni 500-ra a sportcsarnok lelátójának székeit...), s új arcot adott a csarnoknak. Aztán építtetett egy műfüves minifocipályát is. De ezzel nem fejezte be aktivitását, megszerezte a pénzt e pálya befedéséhez, s ha valami rendkívüli dolog közbe nem jön, rövidesen a munkálatokat is elkezdik. Terve szerint egy könnyű fémszerkezetű fedél lenne a legjobb. Hogy miért kell ezt befedni? Két változat is motoszkál a háttérben, az első szerint ez lenne a birkózók és a dzsiudzsicuzók állandó otthona, a második szerint ide, erre a fedett pályára kerül minden, ami foci. Na, majd menet közben tisztázódik a létesítmény sorsa. Ami már most biztos, hogy a Sport Club nyer egy fedett, fűtött, kivilágított játékfelületet.

Igen, hallom már a felkiáltást: Lakat alá helyezte a stadiont!... Nem éppen így van ez... Belépőt válthat a futópályára akármelyik amatőr atléta, futást kedvelő lakos, s a focipálya használatához is megvan az út.... És most hadd kérdezzük meg a hangadókat: ismernek-e még egy várost ebben az országban vagy éppen Európában, ahol a milliárdokba (akkor annyi volt) került stadion műanyag borítású futópályáját quadok, rollerek, kerékpárok használják ingyen, ahol a kutyasétáltatást, kisgyermekek ügyes-bajos dolgait a műanyag borításon végeztetik el a felelőtlen felnőttek? Nem ismernek, persze hogy nem ismernek, mert nincs ilyen város. Akkor pedig miért a felemelt hang? Mert került egy gazda, aki nem enged a grundok vagy a Kisstadion szintjére zülleszteni egy mai pénzzel számolva több millió lejt érő sportlétesítményt? Gondolkozzunk egy kicsit. Gondolkozzunk.
(nagymohai)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.