Borvíztöltő a Bodoki-havas alatt
Megyénk egyik legjobb asztali ásvány- és gyógyvizének, a bodoki Matildnak immár több hónapja két új tulajdonságát észlelték: olykor, de nem minden töltetnél, orvosságszaga és klóros íze van. Mitől van, mikor van, s mikor nincs? Erre kerestük a választ a helyszínen, fenn, a Bodoki-hegység lábánál, az uniós szinten működő borvíztöltőben.
Két kristálytiszta ásványvízzel töltött flakonra, amiből csak kevéske hiányzott, színes pántlikával rögzítette levelét egy sepsiszentgyörgyi lakos. Kicsi József tulajdonos-igazgatóval a palack tartalmát ízlelgettük, aminek a felnyitás után sem különleges illata, sem íze már nem volt. Hova tűnt el a különleges szag, ami a víz összetételében semmiféle elváltozást nem eredményezett? — tette fel a kérdést az igazgató, mert igaz és való, hogy rég táncoltatja a céget a Matild.
— Nem új és nem ismeretlen jelenség ez a mi vizünk esetében — mondja Kicsi József —, az elmúlt években, általában csapadékosabb évszakokban, tavasszal és ősszel is észleltük, más hazai vizekhez hasonlóan, ezt a jelenséget. Vitán felüli, hogy a föld adta természetes kincsünk folyamatosan változik, de ez eddig nem jelentett problémát. Akkor, amikor mi ezt a vizet palackozzuk, semmilyen illata-íze nem észlelhető, legtöbbször egy-két nap után, a flakon felbontása pillanatában lehet észrevenni, utána tüneményes gyorsasággal elillan.
A jelenséget e sorok írója is észlelte. Alkalmi angyalosi fogyasztó kérdezte, jól érzékeli-e az orvosságillatot és -ízet, ami miatt nem meri fogyasztani a vizet. Sepsiszentgyörgyi pedagógus közölte e sorok írójával: a bodoki víz fogyasztója vagyok, szeretem, de nem olyan, mint máskor, néha tényleg orvosságíze van, néha nincs. Olyan találgatásokat is hallottunk, miszerint a hálózat tisztítása után maradna vissza a víznek a klórhoz hasonló íze, hogy nem takarítják rendszeresen a kutat, mások szerint „valami pirulákat tesznek a vízbe, annak van különleges jódos íze", lehet, hogy nem tiszta az üveg, esetleg a fedele (fémkupakja).
— Az, hogy a jelenség esetleg a csapadék számlájára írható, s hogy természetes ásványvízzel van dolgunk, ami a föld mélyéből tör fel, és hogy pillanatnyi íze eddig nem bizonyult az emberi szervezetre ártalmasnak, nem nyugtat meg bennünket, mert nekünk a fogyasztók igényeinek maximális kiszolgálására kell törekednünk — folytatta Kicsi József. — A csapadék mennyisége az altalaj kőzeteinek ásványi összetételére is hatással van, és természetes módon változtathatja a borvíz összetételét. Sűrű egymás után végeztetjük a víz egyáltalán nem olcsó fizikai és mikrobiológiai analízisét az erre hivatott bukaresti központi laboratóriumban, és ezek nem mutatnak semmiféle kémiai elváltozást. A bodoki borvizet eddig nem vastalanítottuk, az természetes összetételével kerül az üvegbe: van olyan töltet, amit természetes szénsavval dúsítunk, s van, ami annyi szén-dioxiddal kerül az üvegbe, amennyit a forrásvíz tartalmaz. Mégis, beszereztünk egy német gyártmányú vasszűrő készüléket, ezt kiegészítettük aktív szénréteggel működő másik készülékkel. Mind a kettő megállás nélkül működik, elektronikus vezérléssel tisztítja a vizet, de az eredmény nem változott. A hálózat időszakos tisztítását és annak módját törvényes előírás szabályozza, vizünk változó illata tehát nem írható ennek sem a számlájára. A szénsavra is gyanakodtunk. Mi a Buse cégtől vásároljuk a természetes szénsavat. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a Lindab cég termékével palackozni, ám közölte a cég, hogy a miénkhez hasonló panasszal jelentkeztek a bánsági palackozók is, akik tőlük vásárolják a szénsavat.
Mivel a szagjelenség az ország más ásványvizeinél is jelentkezett, például a Temes megyei Buziás (Buziaş ásványvíz) kútjainál, az Arad megyei Lippa (Lipova ásványvíz) vizében, a bodokiak hajlanak arra, hogy valóban az ez évi teljesen szokatlanul bőséges csapadék a gondokozó, de mivel a víz természetbeni körforgása nagyon hosszú, feleslegesnek tűnt figyelni a jelenlegi csapadékos időszakok és a víz minősége időbeni egybeesését.
Felvettük a kapcsolatot a bukaresti Nemzeti Ásványvíz Társaság hidrogeológus mérnökével, Adrian Firuval is, aki elmondta, hogy a bodoki ásványvíz mind kémiai, mind mikrobiológiai szempontból kiváló, biztonságosan fogyasztható, és reméli, hogy a fogyasztó által kifogásolt, időnként megjelenő tulajdonsága fokozatosan kimarad.
Gheorghe Lupescu bukaresti nyugalmazott professzor, akit a témakör szakavatott ismerőjének tartanak, a borvíz jódtartalmának — egyelőre ismeretlen tényezők által okozott — oxidációjára gyanakszik, de a céggel és e sorok írójával is közölte, hogy az azonnali közbelépést még nem ajánlja, no meg aztán a jód semmiképpen sem ártalmas a fogyasztók szervezetére.
A Favorit Rt. már tárgyalt azzal a marosszentgyörgyi céggel, amely a vizek ozonizálására szolgáló berendezéseket gyártja, és folytatja a borvíz minősége iránti kutakodást — mondta Kicsi József, bízva abban, hogy a rég várt száraz időszak nemcsak számunkra, hanem az aratók számára is áldásos lesz.
A fogyasztónak is hinnie kell ebben — ez a pillanatnyi következtetés, ugyanis a bodoki víz a kárpáti homokkőövezetből tör a felszínre, kiváló kémiai és gyógyászati tulajdonságai vannak, de mert azt 7—7,5 m mélységben érték el egy kitermelésre alkalmas fúrt kúttal, könnyen feltételezhető, hogy összetételét befolyásolja a csapadék, s ki tudja azt, annak milyen nem szerves eredetű minőségi összetevője is van?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.