Megkezdődött a giuleşti-i kórházban történt robbanás okainak feltárása, s már az első napon olyasmik derültek ki, amelyek legriasztóbb rémálmainkat is felülmúlják, s éles fényt vetnek a román kórházakban uralgó állapotokra, amelyeket itt és most hadd ne minősítsünk, minősítik magukat.
Kiderült, volt pénz a drága légkondicionáló berendezésekre az elkülönített inkubátorokat tároló szobában, de füstjelzőkre, riasztókra már nem. Az egyetlen (!) szolgálatos nővér körülbelül egy órát távol volt, az inkubátorszoba tehát ellenőrzés és felügyelet nélkül maradt. Nem is az elcsellengő asszisztensnő, hanem a terhes anyák vették észre a füstöt, s ezért az ajtót egy másik osztályon szolgálatot teljesítő, ide átrohanó fiatal orvos először nem is tudta kinyitni (a csúcstechnológia hátrányai!), aztán előkerült a beléptető kártya, s végre kinyílt. ,,Amikor megláttam az elfeketedett arcú, koraszülött csecsemőket s a hatalmas füstöt, és megéreztem a zárt teremből áradó pokoli hőséget, megrémültem ― nyilatkozta az orvos ―, egy székkel betörtem az ablakokat, menjen a levegő…" Aztán elkezdődött a mentés, megérkeztek a tűzoltók, megszűnt a kezdeti pánik és káosz.
A tüzet a vizsgálat eddigi feltételezései szerint egy rosszul szigetelt kábel okozta. Ebből már látszik, kik fogják elvinni a balhét, ahogyan ezt legszebb hazánkban megszokhattuk: a nővér, a villanyszerelő, a rosszul fizetett kisemberek. S minden marad a régiben, noha elismert és nagy tekintélyű orvosok egész sora nyilatkozta az elmúlt napokban, hogy az eset korántsem ,,elszigetelt", bármikor, bárhol, bármelyik romániai egészségügyi intézményben megtörténhet. Ezért nem halasztható tovább az ágazat rendbetétele. Kérdéses az is, hogy a tehetetlen Boc-kormány megvonásai ― melyek miatt, ha lehet azt mondani, felgyorsult az orvosok és asszisztensek távozása Nyugatra, ahol tiszta kórházakban dolgozhatnak, ahol minden van, gyógyszer is, gyógyítási feltételek is, rend is, s az itteni fizetésük tízszeresét kaphatják! ― indokoltak voltak-e. Nem, nem voltak azok! Bármilyen szegény is az ország, az egészségügytől (és a tanügytől!) nem vehet el többet, mert annak beláthatatlan következményei lesznek.
A giuleşti-i, elevenen megégett és megfulladt, koraszülött csecsemők tragikus esete az első jel!