Bethlen Gábornak nem volt gyermeke, halála után második felesége, Brandenburgi Katalin (1629—1630) és testvéröccse, Bethlen István gyakorolta átmenetileg a fejedelmi hatalmat, de már 1630-ban Rákóczi Györgyöt választották a rendek Erdély fejedelmévé.
I. Rákóczi Györgyöt régi kapcsolat fűzte Bethlen Gáborhoz. Amikor 1616-ban a bécsi udvar Bethlent szerette volna megbuktatni, Rákóczi értesítette őt a készülő támadásról, aztán a politika terén is együttműködött Bethlennel. Fejedelemsége alatt folytatta Bethlen Gábor eljárását mind a gazdaság, mind a politika és a kultúra terén, utóbbiban felül is múlta nagynevű elődjét. Tovább erősítette a fejedelem hatalmát is, a legfőbb kérdésekben maga döntött, a rendek aztán jóváhagyták azt. A székelységgel is igyekezett jó kapcsolatot ápolni.
Már uralkodása kezdetén kérték a székelyek I. Rákóczi György fejedelemtől ,,régi szabadságuk" visszaállítását. Amint kiderült, a ,,jus regium", a királyi jog visszavonását szerették volna elérni. Emlékeztetőül: a királyi jogot az 1562-es felkelést követően terjesztették ki a Székelyföldre. Visszavonását Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya s Tholdalagi Mihály, Marosszék főkapitánya kérte, majd az aranyosszéki lustra alkalmából a ,,székely urak egyeteme nevében" terjesztettek elő folyamodványt. Rákóczi 1636-ban Szamosújvárt kiállított kiváltságlevelében, bízva a székelység iránta való hűségében, teljesítette kérésüket. Íme az erre vonatkozó rész: ,,Mind ezeknek tekintetéből, és általok óhajtott bőkezűségünknek nyilvános és örökös bizonyságául, a székely urak fennérintett egyetemének s mind két nemen levő összes maradékainknak állandó kiváltságlevelünk alakjában kegyelmesen oly szabadságot és mentességi előjogot adunk, engedünk, ajándékozunk és adományozunk: hogy ezentúl soha a mondott székely urak között bár minő mag nélkül elhaltaknak magszakadási kihirdetése ne tétethessék és véghez ne vitethessék; sőt azon magszakadtaknak javaira nézve sem valamely béigtatás vagy fiscusunk és következőink, Erdély törvényes fejedelmei részére foglalás ne lehessen és ne tétessék; hanem azon magszakadottak javai nemzetségök mindkét ágoni egyéneire szálljanak és maradjanak, megtartatván azonban ős szokásaik és gyakorlatuk. A minthogy a székely urak fenkijelölt egésze egyetemének s mind két ágoni utódainak és maradékainak adjuk, ajándékozzuk, engedélyezzük és adományozzuk, s jelen adománylevelünket nekik örökös kiváltság gyanánt engedményezzük úgy összesen mindnyájoknál és valamennyieknél, mint külön-külön minden székely székekben megtartandót. Valamint jelen kiváltsági adománylevelünket Marosszékben létező és lakó összes hű székely urainknak örökös kiváltság alakjában kiadandónak véltük. Jelen levelünk ereje és tanusítása szerént. Kelt Szamos-Újvár várunkban, januarius hava harmincadik napján, az Úr ezer hatszáz harminchatodik esztendejében."
Nem kevesebbről van szó a fenti fejedelmi okmányban, mint a legalapvetőbb székely szabadságjog visszaállításáról: a Székelyföldön ,,királyi jog alapján foglalás ne lehessen és ne tétessék". A ,,székelység egyeteme" kifejezés is biztató lehetett a maga korában, mert a székelységet egységes közösségként, saját jogkörében tünteti fel. Ebben a fejedelem székely politikájának alapvonását kell látnunk.
Természetesen, Rákóczi György elvárta a katonai szolgálat s más kötelezettségek pontos teljesítését: ,,A legjobb reménnyel vagyunk, hogy a mondott székely urak valamennyien, mind önnön ősi harcias vitézségök dicsérete, mind a mi irántoki készséges bőkezűségünk által hálásan ösztönöztetve, minden mi vetélytársaink és kedves hazánk ellenségeivel szemben az erény, vitézség, kitűnő hit és sértetlen hűség minden kötelességeinek kész szívvel teljesítésére vetélkedve fognak összeseregleni, és hozzánk s következőinkhez, Erdély törvényes fejedelméhez mindég legnagyobb állhatatossággal és hűséggel ragaszkodandnak."
Az elszegényedett katonarendűek letelepítése
Tudomásunk szerint a kutatás eddig nem figyelt fel I. Rákóczi Györgynek egy rendkívül fontos intézkedésére, arra, hogy a nincstelen székely katonai családokat letelepítette. Valószínű, hogy Bocskai István hajdútelepítő politikájából indult ki.
A telepítésre azért kellett sort keríteni, mert a népszaporulat és az elszegényedés következtében a falvakban jelentős számú székely maradt házhely és nyílföld nélkül. Számukra csak két lehetőség állt fenn: vagy házhelyet és földet kapnak valahol, vagy elkötik magukat jobbággyá. Tudjuk, hogy az utóbbit mind Bethlen Gábor, mind I. Rákóczi György ellenezte: mindketten nagyszámú jobbágyot váltottak vissza a földesuraktól, s Rákóczi emellett — amint a következőkben látni fogjuk — földet is adatott (!) a nincstelen katonáknak.
Rendkívül érdekes volt az eljárása is: bizottságokat küldött ki azokba a településekbe, ahol valamennyi szabad föld állt rendelkezésre, s ott az illető bizottság előtt a falugyűlésen megállapodást kellett kötni a faluközösség s a letelepítendő családok között a juttatandó földről s a betelepülők jogairól — rendkívül pontos feltételek mellett.
Mivel I. Rákóczi György székely politikájának új, eddig nem ismert vonásáról van szó, idézzük a jegyzőkönyv megfelelő részét: ,,Udvarfalván falusbíró veres drabant Szász András házához e végre, mind mostani kegyelmes urunkra panasz menvén, hogy sok hadviselő emberek nevekettenek sok hellyeken, azért a hun vadnak szabad hellyek, királyi földek, hellyet nem akarnak nekik adni, szükségesképpen jobbágyságra kell magakat adni, ha ő nagysága meg nem orvasalya; azért mindenfelé commissiót bocsátván ki ő nagysága, hogy valahun falu földe vagy királyi föld találtatik, hadviselő emberek lesznek, ott illendő árán hely adassék nekiek, mert ha többé panasz jű reám, fejedelmi hütemre mondam, hogy az bírókban vagy esküttekben akasztatak fel.
Azért mük is engedelmesek lévén az ő nagysága méltóságos parancsalattyának, mivel kösztünk is lévén hét becsülletes emberek, hadviselő, azért alkuvának mi előttünk fogott közbírák előtt, hogy az ötinek benvaló ülés ház hellye nincsen, azért adának mü előttünk (…) háram háram magyar forintokért benvaló ülés ház helyet nyíl váltságával együtt, nyílváltság pedig egy egy forint, (egy pecsi)nye (a másolat szerint; az eredetiben részben olvashatatlan), egy fazék étek; a más kettőnek is hasonlóképpen; illyen formában, hogy ha magszakadatlan (magvaszakadás esetén) maradnak, ezen faluba szabad székellyekre visszamaradgyan; ha pedig valamellyik el akarná adni, a falut tartozzék megkínálni vélle, úgy athassa másnak, hogy ha a falu meg nem váltaná, aszt is úgy, hogy rendünkön való embereknek adgyák, más külemben meg nem engedgyük, fellyebb pedig ne athassa az mint a falu adta; az ralyta való épületet, kivel alkuhatnak, úgy adgyák el.
Az földek felől tőnek illyen conditiót, hogy ezen őss emberek sok ganéjozással csinálták földjeket, két két hold földet fognak (fogtak) meg fogott földeknek, a többit kibocsátták mind oszlássban, illyen formán, hogy ezen uly emberek is az mellyiket szeretik az ö nekik jutott földekből, ők is szintén úgy fogatt földeknek tarthassák mint mü, ha valaha az határt felráznák is; ezt hozzá tévén, mivel vadnak irtásink is, kit csináltunk sok munkánkkal szántó földet vagy széna rétet, ezeket, oszlássra nem bocsátottuk, hanem ő kigyelmek is, ha nem restellik, a falu földéből szabadasan irthassanak, a legyen örökes földek mint mü nekünk."
A fejedelmi parancs határozott volt, s végrehajtásának elmaradása a legsúlyosabb büntetést vonhatta maga után: ,,valahol falu földe vagy királyi föld találtatik", illendő áron adják el rászoruló hadfiaknak. Az egyezség a falu képviselői és az illető betelepülők között bírák előtt jött létre. A jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy korlátozott tulajdonjog illette meg az új falutagokat, de azt is lehetővé tették, hogy a falu erdejéből ,,szabadon irthassanak", és az legyen örökölhető családi tulajdon. Ilyenformán Udvarfalván három szegény nemes és négy darabont rendű székely jutott házhelyhez és földhöz. Valószínűleg Udvarfalva sem volt egyedi eset. Ezt természetesen a későbbi kutatások bizonyíthatják vagy cáfolhatják.
Akárcsak Bethlen Gábornak, I. Rákóczi Györgynek is sok katonára volt szüksége, ezért is vette védelmébe a székely katonai rendeket. 1635-ben általános katonai összeírást rendelt el. Ezeket több helyen tartották a fejedelem részvétele mellett, s az ott begyűjtött adatok a katonai rendek megerősödését, illetve a jobbágyság arányának jelentős visszaesését mutatják. A székely földesurak emiatt, valószínű, nehezteltek I. Rákóczi Györgyre, hiszen csak azon jobbágyokat tarthatták meg, akik 1614 előtt ,,önként" vállaltak jobbágyi szolgálatot.
I. Rákóczi György hadakozásában a székelység nagy erőkkel vett részt, ami vállalt kötelezettsége, s azért kerülhetett erre sor, mert Erdély gazdaságilag is megerősödött.
Összegzésül: Bethlen Gábor és I. Rákóczi György politikája nyomán a székely társadalom belső válsága megoldódott, az új rendi szerkezete megerősödött: ez a nemesi, a lófői s a gyalog puskás rend létszámában s anyagi helyzetében is megnyilvánult. A két nagy fejedelem politikája ugyan nem szüntethette meg a feudalizmusra jellemző újabb keletű társadalmi képződményeket (nemes-jobbágy), de megakadályozta azt, hogy az egész korábbi gyalogrend, a székely nép az átalakulás áldozatává váljon. A szabad székely népesség megőrizte többségét, ez döntötte el meghatározó módon a Székelyföld magyar jellegének fennmaradását.
