Székely Kinga Réka homoródszentpéteri unitárius lelkipásztor Isten a mi kultúránk címmel tartott előadásában arról beszélt, hogy családunk, barátaink, élettapasztalatunk, az iskolában tanultak miként befolyásolják az életről és Istenről alkotott képünket. Mint mondta, ezektől függ majd, hogy templomaink megtelnek-e vagy üresen állnak, milyenek lesznek templomtornyaink, mennyire lesz fontos a szerető ölelés, s fel tudjuk-e fedezni azt a szépet, amellyel nap mint nap elhalmoz minket a Fennvaló. Bálint Róbert mészkői unitárius lelkész az Amerikai Egyesült Államokban tapasztaltakat osztotta meg a fiatalokkal, szólt arról, hogy miben különböznek a szertartások, mit jelent számukra a vallási közösség, minek hatására váltanak gyülekezetet és hitet az amerikaiak, milyen ipar áll a vallások mögött, mekkora a versenyhelyzet a gyülekezetek között, illetve miként látják az erdélyi testvérgyülekezeteket.

Farkas Wellmann Endre költő, szerkesztő, Márkos Albert zeneszerző, Sütő Gábor bútorfestő és a moderátori szerepet ellátó Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkész arra a kérdésre kereste a választ, mennyire „járnak a földön" a művészek. Mint mondották, tudatában vannak, hogy nem átlagos képességekkel rendelkeznek, ám maga a talentum nem elég, sokat is kell dolgozni, gyakorolni ahhoz, hogy zenéjükkel, papírra vetett gondolataikkal, képzőművészeti alkotásaikkal másoknak örömet tudjanak szerezni. Márkos Albert úgy fogalmazott: bár a zenészeknek minden egyes fellépéskor úgy kell játszaniuk, hogy legközelebb is meghívják őket, s kifizessék gázsijukat, ez mégis másodlagosnak számít, mert számukra az jelenti az örömet, ha érzelmeket tudnak tolmácsolni és kiváltani.