Ez a pozsonyi döntés — csak a húsz magyar képviselő szavazott ellene — Európa legújabb kori történetének szégyene, a magyarok és a németek kollektív bűnösségének utólagos törvényi szentesítése egyenlő azzal, mintha valahol újabb zsidóellenes törvényeket fabrikálnának, vagy maradjunk az etnikai témánál, mintha valamelyik országban egyes szlovákok által elkövetett bűnökért a szlovákság egészét marasztalnák el.

Újabban egyre-másra annak vagyunk tanúi, hogy a parlamenti többséget képviselő csoportosulások arcpirítóan szégyenletes és veszélyes dolgokban is képesek összefogni a nemzeti kisebbségek ellen, kivéve a jelenleg regnáló magyar kormányt, amelynek nemzetellenes allűrjei közismertek.

Egy egész sor nyugati képviselő nevezi riasztónak, súlyos diszkriminációnak a kollektív bűnösség parlamenti megerősítését.

A Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt vérfagyasztó nacionalizmusa eddig is ismert volt, de az, hogy a Magyar Koalíció Pártja kivételével minden párt felzárkózzék a kollektív bűnösség elvét — és potenciálisan ennek gyakorlatát — fenntartó döntéshez, az európaiság megcsúfolása.

Az is megdöbbentő, hogy a Benes-dekrétumok érinthetetlenségéről kimondott döntés akkor született, amikor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán szeptember közepén az MKP javaslatára az öt magyar parlamenti párt nyilatkozatban fejezte ki óhaját a szlovák—magyar megbékélés ügyében.

A szlovákiai parlamenti pártok nacionalizmust és sovinizmust gerjesztő, ijesztő lépése arra figyelmezteti a magyarországi pártokat, a kormányzatot, hogy a nemzeti érdekek érvényesítéséért otthon is, az Európai Unió szintjén is hadrendbe kell állniuk, és nem csupán ,,barátságtalan lépésnek", hanem ellenséges támadásnak kell minősíteniük és minősíttetniük az európai fórumokon ezt az emberi jogokat megtipró gyalázatot.