A múlt héten az adóhivatalokban, a munkaügynél, egészségbiztosítónál, nyugdíjbiztosítónál állt a bál és álltak a sorok. Ide kell járulni gyónni bűnüket, hogy dolgoztak, és ezért kell leróniuk jól megérdemelt büntetésüket. A templomi gyónás sokkal egyszerűbb. Ott bezzeg egyablakos az ügyintézés! Helyben gyón az ember, ugyanott bánja bűneit, és fel is oldozzák. Ha akar, akkor tetszés szerint bedob valamit a perselybe. A pap elhiszi becsületszóra, amit bevall. Mondat egy-két miatyánkot, és el van intézve az egész. Ez a modern gyónás a sóhivatalokban sokkal komplikáltabb. Mindenféle papírokat kérnek, és küldözgetik egyik helyről a másikra az embert. Aztán, ha minden jól megy, megmondják azt is, hogy mennyit kell fizetni. Végül, máshol van a kassza, ahol újabb sorban állás után lehet fizetni.

Az egész hercehurca akkor szükséges, ha az ember törvényesíti magát, tehát bejelentkezik, mint becsületes adózó, illetve valamiért jogdíjat kap. Aki tiszta feketén tevékenykedik, vagy nem írja le fehéren a feketét, azt nem járatják mindenféle bevallásokkal. Ha nincs cég, nincs vállalkozás, vagy nem csinál semmit, illetve ha feketén dolgozik, akkor nincs, akit elkapniuk a különféle ellenőrző szerveknek sem. Nem bünteti őket különféle ürügyekkel a pénzügy vagy pénzügyőrség, fogyasztóvédelem, munkaügy és társaik. Semmi gond, semmi következmény.

Mivel a kormány a köztisztviselők esetében a tettek mezejére lépett, már nagy részét megoldotta a személyzetcsökkentésnek. A betöltetlen posztokat már mind megszüntette. Ez semmi megtakarítást nem jelentett, mert a nem alkalmazottak nem kaptak bért amúgy sem. Most a munkanélküliséget kellene csökkenteni. És íme, itt van a megoldás! Újabb és újabb adónemeket találnak ki. Ezeket be kell vallani, és az emberek hanyatt-homlok rohannak is tejelni. Őket fogadni tisztviselők szükségeltetnek. Ezek szerint nem csökkenteni, inkább növelni fogják számukat. A sokféle adó és fejetlenség miatt még több tisztviselőre lesz szükség. Ezek jövedelmét az adózók fizetik. A következtetés az, hogy Románia gazdasági fellendülését a bürokrácia továbbfejlesztése teszi lehetővé.

Ebben még nagy tartalékok rejlenek. Például, meg kellene szüntetniük azt a jelenlegi módit, hogy az alkalmazó fizesse az alkalmazott után járó valamennyi költséget. És sok vállalkozó ezt nem teszi meg, ezért az államkassza elesik az azonnali bevételektől. Jobb lenne, ha a vállalkozó az alkalmazott kezébe nyomná a pénzt, és elküldené, hogy fizesse ki mindenki maga helyben és készpénzben. Négymillió ember állhatna sorban, de az állam rögtön pénzhez jutna. És mennyi új alkalmazottra lenne szükség ezekkel foglalkozni!